- "...s mert merészséged férfihoz illő, megtanítalak a lovagság legnagyobb hívására. Figyelj, vándor, mert így vadászik Gough sárkányokra." Azzal a vak óriás feltápászkodott... - ezt az eddig törökülésben ülő figura is megkísérelte, több-kevesebb sikerrel. - ...kihúzta hatalmas sárkányölő íját... - a mesélő lelkesen demonstrálta a mozdulatot, közben ingamód dülöngélve, amivel általános tetszést aratott. - ...és ZUMM, a nyíl szállt, és szállt, és PUFF, átdöfte a gaz Kalameet szárnyát az első lövéssel!
Mivel kupája rejtélyes módon kiürült, újat nyomtak a kezébe, Balyn pedig meghúzta, és úgy érezte volna, hogy Karácsony van, ha tudja, mi az a Karácsony. Hülyét csinált magából egy részegen előadott, vénséges tündérmesével nem csekély közönség előtt, és őszintén élvezte. A végeláthatatlanul érkező ingyensör alapján a parasztokból álló publikum is. Vegyük még ehhez hozzá, hogy nem húzta páncél a vállát, sem pajzs a hátát, sem munka az idegeit: egy-két óra vásári idill a kóbor lovag számára, már ha olyanról beszélünk, aki rég túladott a büszkeségén, méltóságán és nemesfém övcsatjain. Hát nem nagyszerű? Pont illik hozzá.
Ivott, és lelkesen, üvöltő hangerővel folytatta Sárkányölő Gough, az aljas Kalameet és a névtelen hollow hős meséjét.
Mivel kupája rejtélyes módon kiürült, újat nyomtak a kezébe, Balyn pedig meghúzta, és úgy érezte volna, hogy Karácsony van, ha tudja, mi az a Karácsony. Hülyét csinált magából egy részegen előadott, vénséges tündérmesével nem csekély közönség előtt, és őszintén élvezte. A végeláthatatlanul érkező ingyensör alapján a parasztokból álló publikum is. Vegyük még ehhez hozzá, hogy nem húzta páncél a vállát, sem pajzs a hátát, sem munka az idegeit: egy-két óra vásári idill a kóbor lovag számára, már ha olyanról beszélünk, aki rég túladott a büszkeségén, méltóságán és nemesfém övcsatjain. Hát nem nagyszerű? Pont illik hozzá.
Ivott, és lelkesen, üvöltő hangerővel folytatta Sárkányölő Gough, az aljas Kalameet és a névtelen hollow hős meséjét.