Dark Souls FRPG
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Dark Souls világán alapuló fórumos szerepjáték.


You are not connected. Please login or register

Sárkányokkal rágalmazó

2 posters

Go down  Message [Page 1 of 1]

1Sárkányokkal rágalmazó Empty Sárkányokkal rágalmazó Sat Aug 27, 2016 1:51 am

Rozsda Balyn

Rozsda Balyn

- "...s mert merészséged férfihoz illő, megtanítalak a lovagság legnagyobb hívására. Figyelj, vándor, mert így vadászik Gough sárkányokra." Azzal a vak óriás feltápászkodott... - ezt az eddig törökülésben ülő figura is megkísérelte, több-kevesebb sikerrel. - ...kihúzta hatalmas sárkányölő íját... - a mesélő lelkesen demonstrálta a mozdulatot, közben ingamód dülöngélve, amivel általános tetszést aratott. - ...és ZUMM, a nyíl szállt, és szállt, és PUFF, átdöfte a gaz Kalameet szárnyát az első lövéssel!
Mivel kupája rejtélyes módon kiürült, újat nyomtak a kezébe, Balyn pedig meghúzta, és úgy érezte volna, hogy Karácsony van, ha tudja, mi az a Karácsony. Hülyét csinált magából egy részegen előadott, vénséges tündérmesével nem csekély közönség előtt, és őszintén élvezte. A végeláthatatlanul érkező ingyensör alapján a parasztokból álló publikum is. Vegyük még ehhez hozzá, hogy nem húzta páncél a vállát, sem pajzs a hátát, sem munka az idegeit: egy-két óra vásári idill a kóbor lovag számára, már ha olyanról beszélünk, aki rég túladott a büszkeségén, méltóságán és nemesfém övcsatjain. Hát nem nagyszerű? Pont illik hozzá.
Ivott, és lelkesen, üvöltő hangerővel folytatta Sárkányölő Gough, az aljas Kalameet és a névtelen hollow hős meséjét.

2Sárkányokkal rágalmazó Empty Re: Sárkányokkal rágalmazó Sat Aug 27, 2016 2:07 am

Zioverra Kane

Zioverra Kane

Fene ette ezt a napot is, kedvenc árusát ma se találta, pedig megígérte, hogy érkezni fog és hozza a listán szereplő apróságokat. Nagy dobra nem verhette, akárkinél nem kereshette, tudniillik itt még a szőlőszemeknek is füle van. Fejét veszik, ha kiderül, hogy sárkányokkal hálna, ha tehetné, szívének legkedvesebbje mindegyik. Sietősre fogta hát, igyekezett haza, majd olvas tovább. Szapora léptei nem akadályozták meg abban, hogy ne hallgatózzon, mestere volt már annak, hogyan csípje el a kulcs szavakat. Sárkány. Megcsapta orrát az alkohol szaga, szemét vakította a látvány. Megtanulta a mesterétől, hogy mindig két verzió létezik: egy igaz meg egy hamis. Neki kell kiszűrnie, ki az aki hazudik, de ahhoz először el kell hinnie minden kimondott szót. Lassacskán szétvált a tömeg, fúrta magát egyre előrébb, majdnem kiesett az első sorból. Csuklyája leesett a vállára, hófehér tincsei lustán hevertek a becsben tartott anyagon. Nem volt gazdag, szép ruhái se voltak, de tiszta és rendezett ruhában jelent meg mindenhol. Csendes, halk szavú volt alapjáraton, de néha meg kellett emberelnie magát, másképp nem értett volna szót a sok-sok emberrel, akiktől cseppnyi információt remélt.

- Khmmm...aztán hol volt ez az esemény jó uram, emlékszik e mikor? - a szedett-vetett lovaghoz képest csak két árnyalattal halkabb érces hangja. Koránál tíz évvel idősebbnek tűnik, senki nem hinné el ha elárulná, hogy épp csak a 21-et tölti. Szeme kíváncsiságtól ragyog, orrát tiszteletből nem fogja be, nagyot fog csalódni, ha megint egy hazudós lovaggal hozta össze a sors.

3Sárkányokkal rágalmazó Empty Re: Sárkányokkal rágalmazó Sat Aug 27, 2016 12:52 pm

Rozsda Balyn

Rozsda Balyn

Milyen lelkes közönség! Még közbe is kérdeznek. Pedig az ember azt hinné, csak hallották már ezt a poros öreg mesét, nemde?
- Gwyn áldja, öreganyám! - villant joviális vigyort kaméleonszerűen keresztbe álló szemmel a lány felé, útjára eresztve egy koncentrált szeszfelhőt. Mindenki láthatja, hogy bár a hangja már kásásodik, Brittonumi Balyn nem feledkezik el a jó modorról az idősek felé!
Régi, régi... Régi tettek ezek. Oolacile még állt, úgy ám. - tudós képpel bólogat, amely hatást kissé tönkreteszi, hogy a kezével el kell fojtania egy böfögést. A mancsát valószínűtlenül kopott bricseszébe törli, mielőtt folytatná. - Öreg lovagok öltek gaz sárkányokat, az ám! Vitéz, vitéz, vitéz tettek születtek akkoriban. Nyavalyás vén gyíkok, eh? - derűsen, görbén mosolyog, és lendületesen gesztikulál, amitől ismét majdnem fölborul. A húzást újabb általános derültség fogadja, amit ő nagylelkűen a kedélyeskedő megjegyzésnek tulajdonít. Mikor azonban visszatérne a történethez... Irtózatos, világrengető problémába ütközik.
- Ho... Hol is tartottam? - néz körbe tanácstalanul motyogva.

4Sárkányokkal rágalmazó Empty Re: Sárkányokkal rágalmazó Sun Aug 28, 2016 12:21 am

Zioverra Kane

Zioverra Kane

- Pfeej.... - fintorog a màmorító fellegre, nem biztos benne, hogy ő maga nem lesz részeg màr ettől is. Híres a józanságáról.
- Àldja magát jó lovag, hàtha visszakapja a modorát is az àldàssal. - koponyàjàt feszíti szét a méreg, de arca rezzenéstelen. Gyíkok? A legapróbb sàrkànytojàs is többet ér, mint ebből a lovagból egy tucat. Sajnàlatos módon ahhoz, hogy kiszűrje van e igazsàg abban amiket összehord, élveznie kell még a tàrsasàgát egy darabig.
- Átdöfte a szàrnyàt. Ezt mondta. Mindent hallani akarok, egyedül töltöm az estéket s olyankor leírom a meséket. Ha nem bànja persze, hogy a közelében marad egy ilyen vén csoroszlya.
Nem zavarja, ha koràval ugratjàk, tudja jól, hogy oka van annak a tíz évnek, mi ràrakódott. Gyanítja, mire a lovag végére ér a történetnek, újabb tízzel lesz idősebb. A hadonàszàs, mutogatàs elől ügyesen kitér, ha sokat ugràl a férfi még azt is hihetik, hogy tàncra perdültek a piac közepén.

5Sárkányokkal rágalmazó Empty Re: Sárkányokkal rágalmazó Mon Aug 29, 2016 7:23 pm

Rozsda Balyn

Rozsda Balyn

- Maradjon csak! - ragyog nagylelkűnek szánt gesztussal a nőre most, hogy a vész elmúlt és emlékeztették, hol is vesztette el a fonalat. Szárny, szárny, igen, szárny. Szárny... Hogy is van tovább?
Áh!
A küzdelem.
- Mihelyt látta, hogy az alávaló sárkány nem menekülhet pengéje elől, a Névtelen aláereszkedett az ezerszer elégett csatamezőre...
Hamar ismét belefeledkezik a vénséges történetbe, és ha leszámítjuk a kásásodó beszédet és a csípős aromát - a közönséget alkotó vásározó parasztokat ez utóbbi különben sem zavarja, lévén maguk sem épp rózsaillatúak -, meglepően lebilincselő mesélőnek bizonyul. Nos, a maga sajátos módján, természetesen. Szemléletes, noha kissé egyensúlyavesztett mozdulatokkal szemlélteti a vágásokat és szúrásokat, szerencsére csupán egy képzelt karddal; hatalmasan lesújtó kézmozdulat jelzi a lecsapó szárnyakat, hangos VUUUS a fekete tüzet, hörgések és nyögések és mordulások kerülnek elő a verbális eszköztárából bővivel, a közönség általános (khm... nagyjából általános) örömére. A leírások kimerítően jelzőgazdagok: a hős így lesz dicső, hatalmas, merész, fürge, a penge napként ragyogó, a pajzs hatalmas, akár a föld alapja, a lángok az Ürességhez hasonulnak, és természetesen így lesz a sárkány rettenetes, aljas, mennydörgő, rút, végül pedig halott. Aztán eljön a boldog vég, Gough a hősnek ajándékozza az íját, és kijelenti, hogy teljesítette a lovagság legnemesebb feladatát; aztán, miután a bölcs öreg lovag megáldotta, a Névtelen diadalmasan távozik újabb nemesi kalandok felé.
Lehuppan a földre, meghúzza a kezében tartott kupát és letörli a homlokáról az izzadságot. A lendületes szemléltetés láthatóan megizzasztotta a lovagot. Néhány kölyök újabb történetért rángatja a vállát, de elhessegeti őket; a jelek szerint pillanatnyilag kiment a fejéből az "anyóka", aki tündérmeséket gyűjt rég kihalt lényekről.

6Sárkányokkal rágalmazó Empty Re: Sárkányokkal rágalmazó Wed Aug 31, 2016 10:44 pm

Zioverra Kane

Zioverra Kane

Szíve facsarodik, ha egy sárkánynak bántódása esik, még akkor is, ha az csak kitaláció. Zioverra azonban nem mutat érzelmet, sőt, mint oly sokszor, most is megjátssza magát. Nem szívlelik a fajtáját, tömlöcbe töltené bevarrott ajkakkal hátralevő napjait, ha terjesztené tudását és hitét. Számos legendából, meséből táplálkoznak a Sárkányok hívei, mert egykor minden igaz volt, csak azt kell leszűrni, mit szájhagyomány útján hozzá rakott a nép.
- El ne fáradjon jó lovag - az elriasztott aprónépet szinte kirekeszti, a férfi mellé vágódik, köpenye lebbenése, mint egy függöny takarja el az ifjakat, kezével int nekik,jelzi, hogy majd később, vagy csak maradjanak hallótávolságba, hát csurran-cseppen még itt valami. A kicsik játszanak, perlekednek, fogócskáznak, nem is foglalkoznak a felnőttekkel. Csacsogásuk elvész az oszló tömeg zajában, néhol még hallani, hogy a lovagot méltatják nem éppen hősökhöz illő jelzőkkel. Zioverra fél méteren belüli távolságot tart, furakodik s lehuppan, ha a férfi is. Túlteszi magát az illatán, nem okolja semmiért, hisz nem ismeri, talán jó oka van az állandó részegségre.
- Szívesen hallgatnám még, ha nem ma, hát máskor. Gyűjtöm a meséket, legendákat, kalandokat, és különösen örülnék, ha néha időt szakítana erre. Tudok fizetni is, bár nem sokat...Persze, ha nincs ideje, azt is megértem. - a pofátlanság netovábbja lenne faggatni időről, munkáról, családról, hisz így is úgy tűnhet, hogy lerohanja az ismeretlent.
- Zioverra vagyok, mondhatni varázslótanonc. - túl nagyot nem hazudik, hisz élete végéig tanonc marad, akár a jó papok, ahogy mondani szokás. - Segíthetek is, azt hiszem, ha akarja...
Hangja elhalkul, mintha bizonytalan lenne, most a legnőiesebb talán, az ércességéből sokat veszt. Igen tudna, szívét aranyból öntötték, de nem mondható naívnak. Kérdés az, vajon meddig viseli el a társaságát újdonsült ismerőse, várják-e haza vagy már menthetetlen? Italra nehéz szívvel invitálná, alkoholt elvből nem vesz, a varázslók elméje tiszta, sohasem módosítja a tudatukat mesterségesen semmi.

Sponsored content



Back to top  Message [Page 1 of 1]

Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum