Név: Aida Luck
Nem: Nő
Faj: Ember
Kaszt: Tolvaj
Szövetség: Vér Testvériség
Kinézet: Hosszú ébenfekete haja van, amely elér egészen a derekáig, habár ebből szinte semmi sem látszik, mert csuklyája mindig a fején pihen. Eltakarva így égkék színű szemeit a látványosság elől. Bőre szinte hibátlan, a hegeket és a testvériség jelét leszámítva, mely a bal csuklójába van vésve. Hosszú fekete köpenyt visel ahhoz illő nadrággal,páncélzattal mely a tolvajok felszereltségét illeti. Sosem látni őt színes ruhákban, szeret beolvadni a sötétségbe és ezt remekül teszi meg ruhadarabjainak köszönhetően. Alkalomattán felszokott venni fűzőt is, de akkor fel sem lehet ismerni. Eléggé magas hiszen megvan 170 centiméter, ehhez viszonyítva vékony is, 58 kilogramm körül van.Erős a fizikuma, bár nem vetekszik egy férfiéval, leginkább nő társai közül tűnik ki vele.
Személyiség: Csendes gyilkos, szokták rá mondani. Amennyire csendesnek és félénknek látszik ugyanannyira veszélyes tud lenni. Alig hallani a hangját csak akkor szólal meg ha értelmét látja, nem szereti feleslegesen jártatni a száját. Nem szokott sírni,nevetni semmi érzelmet nem láttak eddig arcán kivétel azt a vigyort...azt a szadista vigyort amit felfest arcára mikor valakit megöl. Élvezetét leli a gyilkolásban szinte már betegesen.
Előtörténet:
Az utcán nőttem fel szülők nélkül pontosabban apámat ismertem, de nem érdemli, meg hogy annak nevezzem őt. Egy iszákos barom volt, aki rengetegszer megvert élete során, engem hibázatott, hogy édesanyám belehalt a születésembe az ő hőn szeretett felesége miattam halt meg. Mindig rosszabbnál rosszabb szavakat kaptam meg tőle, míg meg nem untam, a sonyorú sorsot, úgy bánt velem, mint egy rabszolgával, egy kutyával. Egy szeles és esős reggelen távoztam a lakhelyünkről, hogy aztán tolvajként élhessek tovább. Kezdetben kisebb lopásokból tartottam fent magam, míg nem csatlakoztam egy szövetséghez. Két férfi beszélgetett róluk egy kocsmánál, mindkettejük bal csuklóján ott volt a jel, aztán láthattam őket harc közben mitől felcsillantak a szemeim és tudtam, hogy én oda akarok tartozni. A verekedés után odamentem a férfihez:
- Mit akarsz te kis koszos? – Nézett rám lenézően miközben letörölte a ruháját, gyönyörű vörös foltok tarkították a páncélzatát és az arcát mely erős vonásokat mutatott felém.
- A szövetség. –Szólaltam meg elcsukló, rekedt hangon.
- Miről beszélsz te? – Morrant fel mérgesen a férfi, de nem bántott.
- A Vér Testvériség. –Mutattam a bal csuklójára, hangom hirtelen határozottá vált. – Csatlakozni akarok!
Kitört belőle és a társából a nevetés, nem értettem mi olyan vicces ezen.
- Az nem ilyen kislányoknak való hely! –Ütögette meg a vállamat, mérgesen löktem arrébb a karját.
- Vigyél oda! – Erőszakoskodtam és mélyen néztem bele a szemeibe, kitudja miért, elfogadta egy szó nélkül megindult és megparancsolta, hogy ne kelljen rám várni, hát sietőssé tettem a lépteimet, míg a szövetséghez nem értünk. Először Tichy Grenhez vezettek oda, hiszen ő foglalkozik a toborzással. Nem nagyon figyeltem miről is beszélgetnek így ezt számomra homály fedi, már csak arra emlékszem, hogy megragadták a kezemet és húzni kezdtek maguk után. Kissé megrémülten néztem a férfiakat kik ott voltak, fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni most.
- Ez is bele fog halni. –Szólalt meg a hátam mögül egy idősebb férfihang, nem tudtam, nem értettem mire mondja vagy, hogy mire érti ezt. Hamarosan megtudtam. Egy élesebb kést elővéve a bal csuklómba vésték a jelüket, szörnyen fájt fel is ordítottam. Jobb kezemet odanyomtam az ajkaimhoz mikor végeztek azonnal elhúztam onnét a kezemet figyeltem, ahogyan a vörös vér kibuggyan és lassan a földre cseppen, egyre több. Ruhaanyagomat odanyomtam a vésés helyéhez így lassacskán elállt aztán kezdetét vette az úgymond kiképzésem. Megtanítottak hogyan kell pontosan, precízen gyilkolni, megtanultam, hogy az első támadásnál megfontoltnak és kimértnek kell lenni, fel kell fedeznem az ellenfelem gyengepontjait. Ezen múlhat a támadás végkimenetele. Mostanra már elmondhatom magamról hogy precíz gyilkos és tolvaj lettem.
Nem: Nő
Faj: Ember
Kaszt: Tolvaj
Szövetség: Vér Testvériség
Kinézet: Hosszú ébenfekete haja van, amely elér egészen a derekáig, habár ebből szinte semmi sem látszik, mert csuklyája mindig a fején pihen. Eltakarva így égkék színű szemeit a látványosság elől. Bőre szinte hibátlan, a hegeket és a testvériség jelét leszámítva, mely a bal csuklójába van vésve. Hosszú fekete köpenyt visel ahhoz illő nadrággal,páncélzattal mely a tolvajok felszereltségét illeti. Sosem látni őt színes ruhákban, szeret beolvadni a sötétségbe és ezt remekül teszi meg ruhadarabjainak köszönhetően. Alkalomattán felszokott venni fűzőt is, de akkor fel sem lehet ismerni. Eléggé magas hiszen megvan 170 centiméter, ehhez viszonyítva vékony is, 58 kilogramm körül van.Erős a fizikuma, bár nem vetekszik egy férfiéval, leginkább nő társai közül tűnik ki vele.
Személyiség: Csendes gyilkos, szokták rá mondani. Amennyire csendesnek és félénknek látszik ugyanannyira veszélyes tud lenni. Alig hallani a hangját csak akkor szólal meg ha értelmét látja, nem szereti feleslegesen jártatni a száját. Nem szokott sírni,nevetni semmi érzelmet nem láttak eddig arcán kivétel azt a vigyort...azt a szadista vigyort amit felfest arcára mikor valakit megöl. Élvezetét leli a gyilkolásban szinte már betegesen.
Előtörténet:
Az utcán nőttem fel szülők nélkül pontosabban apámat ismertem, de nem érdemli, meg hogy annak nevezzem őt. Egy iszákos barom volt, aki rengetegszer megvert élete során, engem hibázatott, hogy édesanyám belehalt a születésembe az ő hőn szeretett felesége miattam halt meg. Mindig rosszabbnál rosszabb szavakat kaptam meg tőle, míg meg nem untam, a sonyorú sorsot, úgy bánt velem, mint egy rabszolgával, egy kutyával. Egy szeles és esős reggelen távoztam a lakhelyünkről, hogy aztán tolvajként élhessek tovább. Kezdetben kisebb lopásokból tartottam fent magam, míg nem csatlakoztam egy szövetséghez. Két férfi beszélgetett róluk egy kocsmánál, mindkettejük bal csuklóján ott volt a jel, aztán láthattam őket harc közben mitől felcsillantak a szemeim és tudtam, hogy én oda akarok tartozni. A verekedés után odamentem a férfihez:
- Mit akarsz te kis koszos? – Nézett rám lenézően miközben letörölte a ruháját, gyönyörű vörös foltok tarkították a páncélzatát és az arcát mely erős vonásokat mutatott felém.
- A szövetség. –Szólaltam meg elcsukló, rekedt hangon.
- Miről beszélsz te? – Morrant fel mérgesen a férfi, de nem bántott.
- A Vér Testvériség. –Mutattam a bal csuklójára, hangom hirtelen határozottá vált. – Csatlakozni akarok!
Kitört belőle és a társából a nevetés, nem értettem mi olyan vicces ezen.
- Az nem ilyen kislányoknak való hely! –Ütögette meg a vállamat, mérgesen löktem arrébb a karját.
- Vigyél oda! – Erőszakoskodtam és mélyen néztem bele a szemeibe, kitudja miért, elfogadta egy szó nélkül megindult és megparancsolta, hogy ne kelljen rám várni, hát sietőssé tettem a lépteimet, míg a szövetséghez nem értünk. Először Tichy Grenhez vezettek oda, hiszen ő foglalkozik a toborzással. Nem nagyon figyeltem miről is beszélgetnek így ezt számomra homály fedi, már csak arra emlékszem, hogy megragadták a kezemet és húzni kezdtek maguk után. Kissé megrémülten néztem a férfiakat kik ott voltak, fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni most.
- Ez is bele fog halni. –Szólalt meg a hátam mögül egy idősebb férfihang, nem tudtam, nem értettem mire mondja vagy, hogy mire érti ezt. Hamarosan megtudtam. Egy élesebb kést elővéve a bal csuklómba vésték a jelüket, szörnyen fájt fel is ordítottam. Jobb kezemet odanyomtam az ajkaimhoz mikor végeztek azonnal elhúztam onnét a kezemet figyeltem, ahogyan a vörös vér kibuggyan és lassan a földre cseppen, egyre több. Ruhaanyagomat odanyomtam a vésés helyéhez így lassacskán elállt aztán kezdetét vette az úgymond kiképzésem. Megtanítottak hogyan kell pontosan, precízen gyilkolni, megtanultam, hogy az első támadásnál megfontoltnak és kimértnek kell lenni, fel kell fedeznem az ellenfelem gyengepontjait. Ezen múlhat a támadás végkimenetele. Mostanra már elmondhatom magamról hogy precíz gyilkos és tolvaj lettem.