Úgy mesélem nektek, ahogy Shabrum Mesterem is mesélte, egy viharos éjszakán....
Eljött a nap, mikor a sárkányok megfogyatkoztak, és a hozzád hasonlók Zioverra már csak elvétve találkozhattak velük. Ardelia kiváló varázsló volt, a leghatalmasabb tudású mindannyiunk között. Napokig, hetekig vándorolt, messze túl a falakon, rótta a járt s járatlan utakat, hátha megoldást találhat, valamit, amivel megmentheti a sárkányokat. Tudta, ha ők elpusztulnak, a világ is elpusztul, borzalmas kínok várnak a gyilkosokra, akik a Föld egyensúlyát borították fel. Fáradt volt és épp olyan vad vihar ígérkezett, mint ami most odakint tombol. Szerencséjére egy barlang szája épp ott nyílt, ahol elérte a napnyugta. Bement és hallotta, hogy a barlang mélyén valaki fájdalmasan nyöszörög. Ismerte ezt a hangot jól, hisz ő maga is rengetegszer volt tanúja sárkány pusztulásának. Túl sokszor az utóbbi időben. Azt kívánta bár csalódott volna, de már semmit nem tehetett, leroskadt a hatalmas test mellé, apró emberi kezeivel átölelte a sárkányt, akinek a szemei épp csak nyitva voltak még. Aranyszínű pikkelyei vércsatakosak voltak, elvesztették fényüket.
- Nem lenne szabad látnom Téged - zokogott összeroskadva a varázsló, hisz ez a fajta sárkány még számunkra sem látható. Beleolvad a környezetébe, de ha megsérül, ha haldoklik, már nincs ereje elrejtőzni, épp olyan könnyű préda lesz, mint Te vagy Én.
- Mit tehetnék? Mit tegyek, hogy többé senki ne árthasson nektek? - nem várt választ, de mégis érkezett. A sárkány utolsó szavaival egy kéréssel fordult a varázslónő felé.
- Tépd le az épen maradt pikkelyeimet, tépd le mind....
- Nem, hisz akkor még nagyobb fájdalmat okozok neked...
- Meghalok és ezen nem tudsz változtatni, de ha letéped a pikkelyeimet azok köpennyé változnak, ez lesz az ajándék azoknak a tiszta szívűeknek, akik méltók arra, hogy segítsék a sárkányokat. Őszintén kell hinniük bennünk, hatalmas tudással kell rendelkezniük, mert egyszer visszatérünk és nagy szükségünk lesz Rátok. Legyen ez a Te ajándékod....
Tisztában volt vele, hogy nem segíthet, de társainak a világban még igen. Minden erejét össze kellett szednie, hogy az arany színű pikkelyeket letéphesse és elviselje a sárkány utolsó üvöltéseit. Záporoztak a könnyei, akárcsak odakint a jéghideg eső. Mire végzett, a sárkány nem lélegzett többé. Utolsó lehellete és Ardélia könnyei nyomán a pikkelyek köpenyekké változtak. Belül aranyos mintázat, kívül egyszerű barna posztó lett mind, hogy senki ne irigyelhesse meg ha látja viselőjén. Ardelia a vihar elmúltával egyet magára terített, a többit kihurcolta a barlang elé,elmondott egy áldást, a Sárkányok Hívását, de mire a végére ért beléjük kapott a szél és elsodorta mindet a szerte világba. Úgy mesélik, ha ez a köpeny az igaz hitűekhez kerül, képesek lesznek a veszélyben beleolvadni a környezetükben, és ha olyan helyen járnak, ahol sárkány járt, égetni kezdi testüket a köpeny....
Én magam elhiszem, hogy létezik, keresem kutatom számos más dologgal együtt, mely segíthet majd elérni szövetségem célját.
Ardelia ajándéka - varázsló palást
Kategória: Ruha
Súly: 3
Páncél: 0
Kinézet és Tulajdonság: egyszerű barna posztó, belül azonban minta kanyarog, mely arany színnel izzik és égeti viselőjét, ha olyan helyen jár, ahol sárkány járt a közelmúltban. Halálos veszély esetén, viselője nagy koncentrációval beleolvad a környezetébe és el tud menekülni. A hatás mindaddig él, amíg a viselő meg nem nyugszik, hogy biztonságba ért.
Elérhetőség: kizárólat igaz hitű, elkötelezett A Sárkány Útja szövetség tagjainak. Ha más veszi fel, a köpeny csak egy barna posztó marad.
Eljött a nap, mikor a sárkányok megfogyatkoztak, és a hozzád hasonlók Zioverra már csak elvétve találkozhattak velük. Ardelia kiváló varázsló volt, a leghatalmasabb tudású mindannyiunk között. Napokig, hetekig vándorolt, messze túl a falakon, rótta a járt s járatlan utakat, hátha megoldást találhat, valamit, amivel megmentheti a sárkányokat. Tudta, ha ők elpusztulnak, a világ is elpusztul, borzalmas kínok várnak a gyilkosokra, akik a Föld egyensúlyát borították fel. Fáradt volt és épp olyan vad vihar ígérkezett, mint ami most odakint tombol. Szerencséjére egy barlang szája épp ott nyílt, ahol elérte a napnyugta. Bement és hallotta, hogy a barlang mélyén valaki fájdalmasan nyöszörög. Ismerte ezt a hangot jól, hisz ő maga is rengetegszer volt tanúja sárkány pusztulásának. Túl sokszor az utóbbi időben. Azt kívánta bár csalódott volna, de már semmit nem tehetett, leroskadt a hatalmas test mellé, apró emberi kezeivel átölelte a sárkányt, akinek a szemei épp csak nyitva voltak még. Aranyszínű pikkelyei vércsatakosak voltak, elvesztették fényüket.
- Nem lenne szabad látnom Téged - zokogott összeroskadva a varázsló, hisz ez a fajta sárkány még számunkra sem látható. Beleolvad a környezetébe, de ha megsérül, ha haldoklik, már nincs ereje elrejtőzni, épp olyan könnyű préda lesz, mint Te vagy Én.
- Mit tehetnék? Mit tegyek, hogy többé senki ne árthasson nektek? - nem várt választ, de mégis érkezett. A sárkány utolsó szavaival egy kéréssel fordult a varázslónő felé.
- Tépd le az épen maradt pikkelyeimet, tépd le mind....
- Nem, hisz akkor még nagyobb fájdalmat okozok neked...
- Meghalok és ezen nem tudsz változtatni, de ha letéped a pikkelyeimet azok köpennyé változnak, ez lesz az ajándék azoknak a tiszta szívűeknek, akik méltók arra, hogy segítsék a sárkányokat. Őszintén kell hinniük bennünk, hatalmas tudással kell rendelkezniük, mert egyszer visszatérünk és nagy szükségünk lesz Rátok. Legyen ez a Te ajándékod....
Tisztában volt vele, hogy nem segíthet, de társainak a világban még igen. Minden erejét össze kellett szednie, hogy az arany színű pikkelyeket letéphesse és elviselje a sárkány utolsó üvöltéseit. Záporoztak a könnyei, akárcsak odakint a jéghideg eső. Mire végzett, a sárkány nem lélegzett többé. Utolsó lehellete és Ardélia könnyei nyomán a pikkelyek köpenyekké változtak. Belül aranyos mintázat, kívül egyszerű barna posztó lett mind, hogy senki ne irigyelhesse meg ha látja viselőjén. Ardelia a vihar elmúltával egyet magára terített, a többit kihurcolta a barlang elé,elmondott egy áldást, a Sárkányok Hívását, de mire a végére ért beléjük kapott a szél és elsodorta mindet a szerte világba. Úgy mesélik, ha ez a köpeny az igaz hitűekhez kerül, képesek lesznek a veszélyben beleolvadni a környezetükben, és ha olyan helyen járnak, ahol sárkány járt, égetni kezdi testüket a köpeny....
Én magam elhiszem, hogy létezik, keresem kutatom számos más dologgal együtt, mely segíthet majd elérni szövetségem célját.
Ardelia ajándéka - varázsló palást
Kategória: Ruha
Súly: 3
Páncél: 0
Kinézet és Tulajdonság: egyszerű barna posztó, belül azonban minta kanyarog, mely arany színnel izzik és égeti viselőjét, ha olyan helyen jár, ahol sárkány járt a közelmúltban. Halálos veszély esetén, viselője nagy koncentrációval beleolvad a környezetébe és el tud menekülni. A hatás mindaddig él, amíg a viselő meg nem nyugszik, hogy biztonságba ért.
Elérhetőség: kizárólat igaz hitű, elkötelezett A Sárkány Útja szövetség tagjainak. Ha más veszi fel, a köpeny csak egy barna posztó marad.