Dark Souls világán alapuló fórumos szerepjáték.


You are not connected. Please login or register

Egy szörnyű titok

Go to page : 1, 2  Next

View previous topic View next topic Go down  Message [Page 1 of 2]

1 Egy szörnyű titok on Mon Jul 11, 2016 8:57 pm

Nito

avatar
Admin
Felhajtás van Anor Londo utcáin. A szövetségek épületei felől jövő harangszó árasztja be a reggeli csendet. Az emberek és hollowok nagyja mind egyaránt a hang irányába mennek. A kíváncsiság hajtja őket, hiszen ilyet eddig még nem hallottak, az életük többnyire nyugodt és sivár volt. Ti is ott vagytok a tömeg között, lehet pont ugyanez miatt, lehet valami más ok miatt, de ott vagytok. Vonultok a kisebb áradattal együtt az óriási templom felé és körülbelül öt percnyi zűrzavar után a harangszó elhallgat.
A templomban álltok, mindenki, aki itt van kényelmesen befért. A folyamatos sustorgások és értetlenkedések zaját egy ember törte meg. Egy ember, aki szemben veletek a pódiumra lépett. Egy teljesen átlagos papnak nézett ki, kissé fiatalos volt, de ezen kívül ránézésre semmi különleges sem volt benne.
- Először is bemutatkoznék, Aldrich vagyok a szövetség vezetője. Tudom, hogy most mindenkit furdal a kíváncsiság, hogy mégis mi történt ennyi év csend után és hamarosan választ is kaptok rá.
Aldrich egy-egy oldalán szintén papok állnak. Egyikük közelebb bújik Aldrichhoz és a fülébe súg valamit.
- Elég sokáig éltünk itt Anor Londoban, elzárva magunkat a külvilágtól, de ez nem folytatódhat így tovább. A kint lévő szörnyűségekre igen is fel kell készülni, mind egyénként, mind társadalomként. Ez egy felhívás lenne általam.
Nyel egyet, majd hangosan szónokolva folytatja.
- Ki elég bátor ahhoz, hogy Anor Londo-n kívülre tegye a lábát s életét kockáztassa értem s a jó cél érdekében az ne hátráljon meg! Álljon büszkén talpán az a bátor hős, ki készen áll, hogy a papomat visszahozza annak keserű útjáról! Nézzetek az ég felé ebben a szent templomban és fogadjátok meg, hogy teljesítitek, amit megkövetelek és ígérem, hogy örök hálámban és tömérdek jutalomban részesültök!
Fejezi be a beszédét és a templomot pár pillanat erejéig teljes csend borítja. Ezt a csendet hamarosan az emberek lépéseinek zaja töri meg.
A gyávák és azok, kik másra számítottak mind egytől-egyig hagyják el a templomot. Nem volt érdekükben elhagyni a város védelmét, hiszen Anor Londoban kényelmesen és békésen élhetnek. Nem hajtotta őket a felfedezés vágya. Ti maradtatok csak.
Kevesen alkottátok a megmaradtak társaságát, de Aldrich nem volt elkeseredve. Lelépett a pódiumról és elmosolyodott.
- Kérem, mutatkozzatok be, bátor harcosok!
Aldrich türelmesen megvárja, hogy mindenki bemutatkozzon.

Aldrich int, hogy kövessétek és a templomon kívülre vezet titeket. Lassan megy, hogy mindenki kényelmesen tartsa a tempót, továbbá közben magyarázza a szituációt.
- Az egyik társunk egy szörnyű titkot fedezett fel. Kevesen szokták elhagyni Anor Londo területét, de ő megtette a tudás hajszolásának érdekében. Több hete volt már a városon kívül és azt hittük elveszett...
A szövetségek parkján kívülre értetek és Anor Londo utcáit járva folytatjátok, ahol a szétszéledt tömegek közül még mindig sokan vannak. Egyesek furcsa szemmel néznek rátok, mintha teljesen megőrültetek volna, egyesen pedig büszke tekintetek sugároznak, főleg a gyerekek. Aldrich a sok portól köhögésbe kezd, majd amint vége, folytatja.
- Vagy meghalt...
Néhány másodperc erejéig csendben mentek, megvárva, hogy kiérjetek a hangos tömegből.
- Egy ismerős holló érkezett azonban pár napja hozzánk, ami nem tartalmazott sokat, de eleget ahhoz, hogy sikerüljön megtalálnunk őt. Egy kisebb expedíciós csapatot is utána küldtem már, de mi papok nem vagyunk elég felkészültek, ahhoz, hogy sikerrel járjunk.
A város széle felé közeledtek. itt már aligha él pár ember, a házak többnyire lakatlanok és értékfosztott hollowok fekszenek fájdalmukban az út mellett.
- Szeretném, ha ti, kik mind... segítenétek megtalálni és idehozni a hűségesemet. Az ígéretemet pedig esküszöm, hogy be fogom tartani.
A beszéde kissé furcsa volt, a közepénél változtatott mondanivalóján.
A kapuhoz értek. A kapu mögött egyetlen ember van, az is a falnak dőlve alszik posztján. A lépéseitekre felhorkant és vigyázzba vágja magát. Aldrich megáll és felétek fordul.
- Ez a keleti kapu. Az utatok innen egyenesen kell vigyen mindaddig amíg egy folyóhoz nem értek. A folyón átkelve majd a társam elmondása szerint az első vérrel megjelölt fánál kell jobbra, észak irányába fordulnotok. Ott kell várjon rátok, bezárva.
A kaput a titeket végig hátul kísérő papok kinyitják és a kék ég tárul elétek. Az út lefele vezet, le a hegyről, ahol a városotok található. Kopár út és néhány fa látható csak előttetek. Az őr, aki szemének törölgetése közben végig fülelt a beszélgetésre hozzáteszi halkan.
- Ne térjetek le az útról.
Aldrich közben szerencsét kíván és papjaival együtt visszaindul. Nyugodtan írjatok le mindent, amit elindulás előtt mondotok, tesztek. Még mindig kora reggel van és a hideg csípi az emberek orrát. Az őr halkan nevetgél bajsza alatt.


_________________________________

Határidő: július 19, de ha korábban érkeznek a hozzászólások, akkor gyorsabban fog haladni a kaland

Résztvevők: Cedric Au'berran, Sir Ookami, Zioverra Kane, Malcolm Voirin, Cocytus és Aida Luck

Ha beszélgettek az indulás előtt, azt érdemes előre összebeszélni, ne csak az legyen, hogy valaki feltesz valami kérdést aztán csendben elindultok. Ha az őrhöz akartok beszélni, akkor engem keressetek.

View user profile http://darksoulsfrpg.hungarianforum.com

2 Re: Egy szörnyű titok on Mon Jul 11, 2016 10:37 pm

~Hmm mi ez a harang szó meg kell nézzem .
"Be sietek a nagy tömeggel a templomba"
~Hmmm milyen szép belülről ez a templom lenne itt mit elmozdítani ... tetszik az a kis váza ott a jobb szélén a padsornak.
Heh ?!?! Hova megy mindenki ilyen hirtelen ... fenébe megint nem figyeltem no minden esetre azt hallottam hogy jutalomról és kalandról van szó. Szóóóval biztos nekem való . Várjunk egy pillanatot ... most hogy így körülnézek eléggé szedett vetett egy csapat vagyunk.

" Ahogy körbe néztem láttam ,hogy az emberek kik gyávák most már nincsenek a teremben csak a kalandorok maradtak ."
~ Így elnézve nem lesz hosszú életű ez a csapat de majd kiderül bááár egy érdekes férfi , egy nagyképű nemes hmmm elég hangos a beköszönésben fáj tőle a fülem , egy másik tolvaj hmm szép íj és szép alak hmm  ,egy varázslatos mágus hölgy hmmm elszórakoznék vele . jééé ott egy nemeslelkű lovag biztos annak a nemesnek a kis pajzsa  pfff hehehehe . No ez már lényegtelen majd a hullájukból jó pénzt csinálok,de lehet a tolvaj csajszi fog először belőlem jó pénzt csinálni.
"Kifele menetünk a templomból és sikerült megint elkalandozzak "
 ~Lehet most már figyelnem kéne jobban ... de majd ha a kapuhoz értünk valakit megkérdezek hogy mi is történt odabent .
"A tolvaj csajszi mögött sétálva ezen gondolataim ébredtek:"
~Végül is szép lány lehet még társulnék is vele bár nem hasonlít igaz szerelmemre ... vajon mi járhat a többiek fejében ez idő alatt ? Biztos azt számolgatják mennyi napig leszünk oda vagy azt figyelik hogy milyen szép a táj meh uncsiii. Ahogy eddig hallottam egy papról volt szó aki eltűnt de gáz ki menne ki a városból védelem nélkül .
" A város szélénél járunk és látjuk már a kaput "
~hmmm miért csuklott meg egy pillanatra Aldrich hangja ? éééérdekes hmmm majd kiderül.Összegezve a dolgokat egy ismeretlen papot keresek ismeretlen emberek és izék társaságában akikben nem bízhatok ez azért elég vicces egy indulásnak.
"Elköszöntünk a paptól és kimentünk a kapun de az őr  amit a orra alatt mondott megmozdított a fejemben valamit"
-Ti is hallottátok amit az őr mondott?
~Biztos ,hogy csak ránk akart ijeszteni pff béna vicc volt.

"És végül elindult a kaland."



Last edited by Sir Ookami on Tue Jul 12, 2016 11:00 pm; edited 7 times in total

View user profile

3 Re: Egy szörnyű titok on Mon Jul 11, 2016 10:43 pm

Az életem a kötelességeimről, és az előretörésemről szól. Le kell tennem olyan dolgokat az asztalra, melyre mások nem voltak képesek. Édesapám felkészített arra a dologra, hogy nem csak én leszek ilyen ambiciózus a hősök közül, és nem egy kiváló harcos és mágus fogja az utamat keresztezni. Én meghallgattam a szavait, de teljes mértékben biztos voltam abban, hogy nincs olyan fegyverhasználó, vagy éppen bűbájontó, aki az én szintem fölé emelkedne. Ha mégis megtörténne ez a lehetetlenség, én állok elébe, hiszen helyet kell adni néha a kudarcoknak.. csak azok teszik igazán érdekessé az utamat. Sokan mondták már, hogy a gondolkozásom elítélendő, miszerint a határtalan önbizalmam, és a szenvedélyem a bukások irányába beteges.. de én ezeket a ténykedéseket mindig elhessegettem. Úgy vélekedem, hogy több vagyok az embereknél, és ez abban bizonyosodik meg főként, hogy a győzelem mámorító íze mellett, a vereségre is úgy tekintek.. mint valami gyönyörforrásra. Hiszen nincs művészibb ezer sebtől vérezve, több százszor megtörve felállni, és azt mondani, hogy még.. még. De még nagyon kevés olyan személy volt, akik láthatták ezt a különös ízlésekkel megáldott oldalamat, s talán akkor sem túloznék, ha azt mondanám, ez a szám megközelíti a nullát. Legalábbis az élők között biztos nincs egy sem, és a csattanó csak most jön: általában még be sem kellett mocskolnom a kezem. Mert az emberek olyan befolyásolhatóak, és önzőek, hogy mindig elvégzik helyettem a piszkos munkákat, hogy aztán a végén diadalittasan továbbléphessek rajtuk. Ezek a dolgok vittek engem mindig is előbbre, és előbbre.

A mai nap is egy ilyen útra készülök, hiszen a küldetésem első lépéseit, az elkövetkezendő pár napban fogom megtenni. A szüleimnek temérdek besúgója van a szövetségek között, s így nem volt nehéz pár órával korábban megtudni, hogy hatalmas bejelentésre kell számítani. Sajnos olyan mély berkekbe nem tudtunk sosem eljutni, hogy pontosabb információkat is előre megtudjunk, de ennyi éppen elegendő volt ahhoz, hogy már hajnalok hajnalán felkelhessek, és magamra ölthessem a páncélomat. A fegyveremet kényelmesen, és stabilan felhelyeztem a hátamra, valamint a bal combomon található kis rekeszbe beleillesztettem a harangomat, mely az esetleges áldásaimban segédkezhet a szükség esetén. Több, mint egy órát készülődtem a szobámban található fenséges tükör előtt, hogy a kinézetem hozza a hozzám és a családomhoz illő minőséget. Miután viszont meghallottam a felcsendülő jelzőharangokat, azonnal megindultam a házunk bejárata felé, hogy kezdetét vehesse életem első, legjelentőségteljesebb kalandja. Amint kiléptem a frontális ajtónkon, megcsapta hófehér bőrömet a hajnali dér, mely kisebb hidegrázásokat okozott a testem több pontján. Émelyítő érzés volt, ahogyan a hidegre és az izgatottságra egyszerre reagált minden porcikám. A tömegekkel együtt indultam meg a pódium felé, ahol nem sokkal később Aldrich is megérkezett a talpnyaló papjaival együtt. Érdeklődve, és enyhe színi mosollyal hallgattam, sőt.. ittam minden szavát. A lakosság már megszokhatta a személyem elbűvölő mimikáit, és gesztusait.. nem okozhattam nekik csalódást. Az információkat melyeket a főpap hirdetett, még nem hallottam, hiszen mint említettem a besúgóink nem végeztek kellően alapos munkát, de nem maradtam le semmiről. Éppen arról volt szó, mint amire édesapám, és én számítottunk. El kell hagyni a várost, egy megmentő expedíció képébe burkolt felderítő hadjárat miatt. Akármennyire hiszik is az emberek szentnek ezt az embert, az én szememben akkor is egy képmutató férfi marad, aki csak ugráltatható hősöket keresgél, hogy ne a papjainak kelljen bekoszolnia a kezüket. De ez már csak rúzs, és púder a tömegnek.

A hegyi beszéd végén a tömeg mozgolódása törte meg a csendet, várható volt, hogy a pórnép hamar elhúzza a csíkot. Mit is vártak az emberektől? Én nem hiába vetem meg őket. Egyedül csak a hollowok azok a személyek, akikre nem gyűlölettel, hanem inkább szánalommal tekintek. Kevesen maradtunk a pódium előtt, de a pap arckifejezéséből ítélve, éppen elegen a piszkos kis munkájához. Miután megszólított minket, egy lépéssel előrébb léptem, és kihúztam magam.
- Cedric Au’berran, a szörnyvadász család legfiatalabb sarja. Enyém a megtiszteltetés, hogy méltóságod szolgálatába léphetek. Kérem fogadja el szégyenteljes képességeimet, és lenézendő fegyveremet. – az etikett szabályai szerint a fejemet is mélyebb szintre süllyesztem, s az egész kisugárzásomból, csak virít a tisztelet, és a méltóság. Néha-néha egy kedvesebb mosolyt is megengedek magamnak, de ha úgy érzem, nem engem figyelnek, visszaváltok a szokásos komolyabb arckifejezéseimre. Körbenézek közben, ahogyan mindenki bemutatkozik, és próbálom visszafogni a groteszk, és lenéző gondolataimat. Nem lenne szép dolog, ha ez kiülne a küllememre is. Na meg persze mindenki tudja, hogy aki sokat ráncolja a szemöldökét, annak hamarabb öregszik az arca. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak, ugyebár.

A méltóságos úr a bemutatkozások után int felénk, hogy kövessük, én pedig előre engedve a bátor „sereget” eleget teszek a kérésének. Nem akarok nagyon lemaradni, éppen olyan távban vagyok, hogy mindent tisztességesen hallhassak, de mégsem keltek fel nagyobb figyelmet a szükségesnél. Arra még bőven lesz lehetőségem, úgy hiszem. A főpap továbbra is különös, és számomra felettébb zavaró stílusban beszél, néhol még meg is akad a mondandójában. Mivel már az elejétől fogva nem volt szimpatikus az egész dolog, így nem lepődök meg a megváltoztatott mondatközepén sem, de a türelmem már kezdett véges lenni. Utunk a keleti kapuhoz vezetett, egyenesen a város szélére, ahol hál istennek inkább a hollowok voltak a jellemzők, semmint a szánalmas emberréteg. A vérrel megjelölt fa részénél egy picit megemelkedett a szemöldököm, ismét.. hiszen nem éppen egy papságra jellemző jelzőmódszer, de én már mindent elhiszek. Az őr is hozzá tesz egy jelentéktelen szöveget a pap monológjához, amit talán nem is lenne rossz ötlet betartani, de ha nem mondta volna is így tennék. Az egész valahogy bűzlik nekem, néha még a csapda detektorom is riasztani kezd, de nincs mit tenni. Az én feladatom, hogy túléljek mindent, és elhozzam a dicsőséget a Világ számára. Ha már az elején megbuknék ezzel, akkor jobb is, ha meghalok. Amint a bevezető dolgok lezajlottak, és a többiek is úgy döntöttek, hogy el kellene indulni, én is ekképp teszek. Nem szívesen maradnék le tőlük, elvégre ha az út végén mégis csapda várna minket, kell aki harcol helyettem, vagy netalán.. feláldozhatóvá válna, az életbe maradásom érdekében. A cél szentesíti az eszközt, nemde?

View user profile

4 Re: Egy szörnyű titok on Tue Jul 12, 2016 8:31 pm

Elhagytam a szövetség helyéül szolgáló épületet, reggel volt már nekem pedig szokásommá vált a felkelő napot nézni egy ház tetejéről. Ez az egy szép dolog van az egész életemben, a napfelkelte és napnyugta már amikor éppen látom. A szokásosnál nagyobb sürgés-forgás van a városban ami felkeltette a figyelmem, leugrottam a ház tetejéről hogy a tömeggel együtt a templomba mehessek. Nem néztem rájuk, igyekeztem elvegyülni, nem szólni senkihez és semmihez. Sikerült is így odaérnem az említett helyszínre, előlépett Aldrich és a papjai, sosem szívleltem ezt a szövetséget, de hát a munka az munka a munkából haszon lesz, valószínűleg számomra és ez a lényeg. Kicsit megforgattam a csuklómat kissé fájt, néha bajok vannak vele. A beszéd végeztével az emberek nagyrésze kivonult, egy varázsló, egy másik tolvaj egy fiú, kit inkább nemesnek néznék és egy lovag maradt velünk. Furcsa egy társaság, de csak erre a kalandra kell tartanom velük a kapcsolatot...igaz, egyedül dolgozom de ezt a munkát csak csapatban lehet elvégezni. El sem hiszem hogy egy papot megyek megmenteni.
-Aida Luck.-Mutatkoztam be.-A Vér Testvériség büszke tagja volnék és örömmel állok a szolgálatodra atyám.-Hajoltam meg kicsit, megtartva az illemet. Néha éreztem magamon a másik tolvaj tekintetét ami feledtébb zavart, utáltam ha megnéznek de nem csaphatok balhét. Végre elindultunk kifelé, figyelmesen hallgattam a férfi minden egyes szavát, furcsa volt hogy megváltozott a hangja a mondat közepénél, de nem teszem szóvá.
És...megint néz az a férfi. Sóhajtok egy hosszút nem tetszésem jeléül majd kicsit sietősebbre veszem a tempót így már Aldrich mellett vagyok. Megálltam és meghallgattam az őr szavait aztán útnak indultunk.

View user profile

5 Re: Egy szörnyű titok on Thu Jul 14, 2016 12:01 am

A város. Vagyis csak valami olyasmi. Vagy tán mégsem?
Malcolm unottan rótta a kietlen utcákat. Régmúlt házak romjai között lépdelt, miközben fejszéje nyele, éppen hogy csak nem csúszott ki halott ujjai közül. Fejét megdöntve előre, ballagott komótosan, a fegyvere éle felszántotta mögötte az utat. De ő csak ment, maga sem tudta merre vitték a lábai, vagy hova is akart menni. A fejét a saját gondolati okozta rácsok börtönözték be, és így nem is figyelt fel semmire. Pedig ahogyan a város szíve felé igyekezett egyre több furcsaságot látott. Életet. És talán ez lehetett a legfurább számára. Maga sem tudja mióta nem látott egyetlen élő teremtményt sem soha. Zajok. Hangok. Ezek ütötték meg a fülét. Feltekintett, és egyenesen a napba bámult. Halott szemei fájtak, amint a fény, erősen a retinájába vájt. Kezét homlokához emelte és így nézett körbe a területen. Emberek. Állatok. Élet. Malcolm hátralépett döbbenetében.
~Mióta?~
Kérdezte magától. Hiszen ő már nem is emlékszik, mikor is látott utoljára embereket, vagy életet, ezen a kihalt kietlen világon. Tekintete végigpásztázta az embereket. Minden részletet megfigyelt rajtuk. Az orruk formáját, a szemük színét, a hajuk hosszát. Próbált emlékezni arra, aki valaha volt. Próbálta más emberekből összerakni emlékeinek töredékeit. Hátha csak egy kicsit…

Harangszó rántja vissza a valóságba. Mély dörmögő, konduló harangszó. Hívóhang. Malcolm a hang felé fordított az arcát, és úgy, mint egy halott, megindult előre.
- Talán ők tudják mikor…
Morogta maga elé, elijesztve néhány embert. Vannak, akik késeket ragadtak a harcos átvonulásakor, de mivel ő nem támadott, senki sem emelt kezet rá. Malcolm pedig nem is figyelt rájuk, csak ment előre, mint valami agyatlan teremtmény. Pedig belül, az agyával semmi baj nem történt. Szimplán az őrületbe kergette magát az emlékei keresésével. És ez az őrület úgy tűnik erőt próbált venni rajta minden nap, minden percében. De ez a fajta őrület jámbor volt. Csak saját magát bántotta vele.
Hirtelen a tömeg hatalmasra duzzadt. Egy kastély előtt álltak, és Malcolm ekkor állt csak meg. Amikor a tömeg már elállta az útját. De a harangok még mindig szóltak, és neki mennie kellett. Erősen meglökte az előtte állót, és utat kezdett törni magának. Az emberek eldőltek mellőle, hiszen akaratlanul is de erőszakosan lökte őket arrébb. Mikor kiszabadult a folytogató emberhordából, egy lépcső előtt találta magát, ahol csuhás alakok fogtak közre egy fenségesnek kinéző embert. Malcolm úgy gondolta ő hívta. Tovább ment rendületlenül, fejszéjét még mindig maga mögött húzva görnyedt tartásban. Megpróbált az emberhez minél közelebb lépdelni, noha az egy pódiumon állt. Most esett csak le neki, hogy már nem is az utcán álldogál, hiszen a penge éle csikorgott a kövön, amin most húzta.
- Te hívtál? Mikor? Mióta?
Szegezte neki a kérdést az embernek, meg sem várva, hogy a bemutatkozása elkezdődjön, vagy befejeződjön. Csak mondta a magáét, halott szemében nem tükröződött semmi. Sem megbánás, sem tisztelet. Csak a kérdések áradata.
- Ha te hívtál, akkor segítek… ha megmondod mióta… mióta áll a hely? És hogy ki vagyok… vagy, hogy ki voltam… ugye? De mikor… nem… mióta? Ezer éve, vagy egy perce? Talán holnap? – a végén már csak magának motyogott, miközben a férfi előtt állt. Mikor a nevét kérdi, feltekint rá.
- Malcolm… erre emlékszem… Voirin… Malcolm Voirin...
Ezután hallja amint mások is megszólalnak. Mögötte voltak észre se vette őket. Hátranézett, hogy szeme találkozzon az övükével. Kereste bennük a kérdést… vagy a választ a kérdésre…
Az Aldrich nevű ember elindul, és Malcolm követi tisztes távolságból. Fejszéjét marokra fogta, és úgy lépdelt ártalmatlanul. Agya kezdett, egy kicsit nyugodni. Az elméjében tomboló vihar az időről, csendesedni látszott, és kezdett visszatérni a tennivágyó énje. Malcolm emiatt ki is húzta magát, szemeivel előre tekintett. Majdnem úgy nézett ki mint hajdanán. Eltekintve attól, hogy Hollow létére nem igazán emberi. Halott szem, fehér szakáll, és világosvörös csomós haj. Beesett arc, halott bőr. Hát valóban nem emberi.
Amikor a kapuhoz érnek Malcolm kitekint az előtte elterülő útra. Ilyenről érkezett, és oda megy vissza.
~Most?~
Kérdezi magától, de erre tudja a választ. Az eligazítás első részét meghallgatja, vagyis azt hogy egyesen. És azonnal el is indul. Léptei keményen kezdenek döngeni a földön, ahogyan páncéljában, és fegyverével a kezében megindul az ismeretlen irányába.  

View user profile

6 Re: Egy szörnyű titok on Sun Jul 17, 2016 2:18 am

A legfurcsább talán az volt, hogy megmaradt családja halottnak hitte. Köpenye árnyékolta az arcát, így eshetett, hogy távoli rokona is épp akkor nyúlt egy gyümölcsért, amikor Zioverra is. Elnézést kért, halkan, hogy hangja se legyen ismerős, mert ez volt az egyetlen ami elárulhatta volna. Ruhája takarta a régi égésnyomokat és a libabőrt, mikor anyja testvére hozzáért. A tizenöt év, amivel többnek látszott tökéletes álca volt. A tizenkét eltelt év pedig nem volt elég a feledésre, kevés volt arra, hogy megszokja a magányt. Mellkasának szorítását elsodorta a harang, visszarántotta a jelenbe, a hívásra szinte rohant. Nagynénjét elsodorta, a gyümölcs leesett és bár még hallotta a káromkodást, egyik lába már a templom ajtajában volt. Mire odaért az emberek már oszlani kezdtek, a gyávák futásnak eredtek, mások csak sutyorogtak, arról, hogy mit számít egy pap, pusztuljon, ha kitette a lábát innen és ugyan miért kellene még több életet feláldozni? Egy fiatal férfi ingujját csípte meg és rántotta vissza, mondhatni az utolsók közt érkezett.
- Uram, kérem, mi folyik itt?
- Semmi semmi kisasszony, ami magnak való lenne. Eltűnt egy pap, azt gondolják ezek, hogy majd valaki közülünk hozza vissza.

-Köszönöm. - az ing anyaga kicsúszott ujjai közül, elengedte az ifjút és biztosra vette, hogy lesz még aki önként megy a halálba. Tenyere végigsimította a talizmánját, odalépett Aldrich-hoz, akitől a felhívást eredetét sejtette.
- Uram, a nevem Zioverra Kane s bár lemaradtam egy kissé, úgy hiszem Én segíthetek. Jártas vagyok a falakon kívül, veszíteni valóm nincsen, rendelkezzen velem.
Önös érdek is vezérli, hiszen az ilyesfajta kalandok azok, amelyek egy újabb nyom ígéretével kecsegtettek. Szíve mélyén remélte, hogy nemcsak az elveszett papot, de sárkányok jelét is felfedezi majd odakint.
Bemutatkozását a többiek is jól hallhatták, feléjük üdvözlően biccentett. Tartotta a lépést, kis zsákját átvetette a vállán és Ő maga is elindult a Keleti kapu felé. Sajnálta, hogy még egy estus flaska sem volt nála, sőt szinte semmi ami a segítségére lehetett volna, de bízott benne, hogy pajzsa és varázsereje elegendő lesz.
A kapu őre látomásból jól ismerte, néha néha beszéltek, hisz ha útra kelt, nagy szüksége volt a hírekre. Odalépett hozzá, szemében látta, hogy Zioverrát a legreménytelenebb nőszemélynek tartja.
- Legyen Áldott napotok ezekben a sötét órákban. Újra elindulok, kérlek, ha tudsz valamit, ha hallottál valamit a falakon túlról oszd meg velem és ha visszatérek, hálás leszek. Ismersz már, a szavamat mindig tartottam.
Pénzt ugyan nem ígért még soha, de segítséget, egy-egy ebédet sosem sajnál az őröktől, ha erre járt és az unalmas itt töltött órákban a lány talán némileg üdítően is hatott.
Megvárja az őr válaszát, majd beleszimatol a levegőbe. A város megszokott biztonság illatát ismét felváltja a halál szaga.

View user profile

7 Re: Egy szörnyű titok on Sun Jul 17, 2016 7:32 pm

A félrevert harang zajára jöttem fel a csatornák mélyéről, legszebb és egyben egyetlen kosztümömben. Szeretem az eleganciát s imádom , ahogy megbámulnak az utcán, holmi úrnak nézve. Nem tudom miért de éreztem, hogy hoznom kell így vállamra csaptam s egy zsákban cipeltem harci páncélomat, kézen fogva Beatrice-vel. Nem érdekelt a csőcselék útja, mégis velük tartottam, jó sok ember lábára rálépve. Vigyorogtam, mikor a kard pengéje felsebesítette a lábakat, s mikor megnézték mi történt elsodorta őket a tömeg s az agyatlan népek szre se vették, hogy hány embert tapostak el. Vicces volt s párszor kacagtam is a halál egy ily bugyuta formuláján, s csak akkor csüggedt le arcomról a derű, mikor megláttam a célunkat. Szó szerint úszni akartam a tömegben visszafelé, csak ne kelljen templomba mennem, ám végül bekeveredtem s megadóan a tömeg közepe táján, elkezdtem figyelni arra a béna cicomás őrültre akinek monológjai közben próbáltam nem elaludni.
Mondandója elején éreztem, eldőlök s hunyni térek, mígnem egy érdekes részlet nem ütötte meg fülemet. Végre. Oly régóta rostokolok eme szenny városban, most meg társasággal kelhetek útra. A küldetés célját nagy ívben elkerülte a fülem, előbb vágnám le a papot mintsem megmentsem, de jelen szituációban a alkalmazkodás volt a legjobb döntés.
"Harcosok, gyűljetek csak" mondatra viszont érdeklődve figyeltem újdonsült játszópajtásaim.

Először az unalmas névtelen sunyi alakot figyeltem meg, ám azonnal át is vándorolt szemem a következő jelöltre, miután rájöttem hogy számomra teljesen értéktelen lehet a fazon. Elég csöndes nemigen lehet vele jókat mókázni.

A nemes bemutatója már sokkalta szimpatikusabban csengett. Imádok a beképzelt népek orra alá borsot törni, így elégedett voltam első számú célpontom azonnali megtalálásával, de azért néztem a többit is.

A véres csuklyás Aida is viccesnek tűnt. Buta szektás, de olyan bizarr egyesület képviseletében, akik baromságai mókásabbá teszik rögtönzött csapatunk útját.

A szenilis harcos azonnal szimpátiát váltott ki, magam sem tudom miért, ő vele is jó lesz bolondozni. Vagy ha nem megölöm, majd elválik.

Végül a veszteni való nélküli leányzóra került a sor. Ilyenkor sajnáltam holt létem, mikor fiatal zsenge hölgymények kerülhetnének a tálcámra...

Sajnáltam a dolgot, ám érdeklődésem hamar elmúlt, mikor rájöttem, hogy egy nagyobb embertömeg engem bámul, mivel izgatottságomnak testem képtelen volt gátat szabni, s mint egy gyerek, Vajon miért? Ugráltam, a kardlábaim hangja pedig visszhangzott a teremben.
-ÉNIS ÉNIS! Szektás vadászatra jelentkezem! S ha már a bácsi s a többiek is szépen bemutatkoztak, a nevem Cocytus! Érezzük jól magunkat együtt!Elvigyorodtam a viselkedésem másokban keltett megrökönyödésén s sajnáltam, hogy csak eddig tartott a dolog, ér már menni is kellett. Mint a csiga vánszorgott a humbugolós fazon, így bőven volt az egyik sikátorban felvenni páncélomat, így érni a várkapuhoz.
Újabb unalmas hegyi beszéd következett, ami közben nagy nehezen elfojtottam egy ásítást. Csupán az utolsó mondat volt, mely megmozgatta a fantáziám, s egy érdekes játék képe körvonalazódására késtette agyam.
- Hallottad, ne térjünk le az útról Beato. - Simogattam meg Alabárdom, melyet eddig óvatosan befáslizva, járóbotként hordtam magammal, ám most kibontva a vállamra csaptam.

- Kezdődjék a játék!

View user profile

8 Re: Egy szörnyű titok on Tue Jul 19, 2016 5:15 pm

Nito

avatar
Admin
Az őr kuncogva, kezét a szája elé tartva válaszol Zioverrának.
- Én csak annyit tudok, hogy sokan mennek ki és kevesen jönnek vissza a kapun.
Az útra készen álltok és el is indultok, mikor egy ziháló pap állítja meg a csukódó ajtót. Egyik kezét térdére, másikat a kapura támasztva szólal meg két kapkodó lélegzetvétel között.
- Aida Luck... kérem jöjjön velem. A szövetsége bajban van!
Amennyiben Aida Luck a pappal tart a pap a katakombákba vezeti őt és az út során beszélget a lánnyal a helyzetről.
A tolvaj döntésétől függetlenül a csapat összes tagja úgy döntött, hogy elindultok. Bátor lépés, a magas hegyről lefelé egy kevésbé meredek, de sokkal inkább ködös és kísérteties út vezet le. Az út körülbelül húsz-harminc lépésnyi távolságig van kitaposva, alatta már sziklásabb és kevésbe egyenletes a talaj. Kevés fa borítja az óriási hegyet, de egy-egy fa mögül néha ki-ki csillan valami. Körülbelül fél órán keresztül tart az utatok egyenesen lefelé, de az út során nyugodtan beszélgethettek vagy akár egy kis detourt is vállalhattok egyénileg vagy csapatban.
Az utatok során több különös jelenséget is tapasztalhattatok: a várostól közel két szempár figyelt rátok az egyik fa mögött, a ködben a fák között valami csillogás látszik, különös sikoltás szerű zajok jönnek. Ha akármelyikre is kifordultok, jelezzétek, legyen az egyéni vagy csoportos. (Ellenkező esetben csak követitek az utat.)


_________________________________
Határidő: július 26, de ha korábban érkeznek a hozzászólások, akkor gyorsabban fog haladni a kaland
Résztvevők: Cedric Au'berran, Sir Ookami, Zioverra Kane, Malcolm Voirin, Cocytus és Aida Luck

Aida Luck a beszélgetést privát üzenet formájában, facebookon vagy chaten keresztül intézzük, amennyiben a pappal tartasz.

View user profile http://darksoulsfrpg.hungarianforum.com

9 Re: Egy szörnyű titok on Sat Jul 23, 2016 3:50 am

A különös társaságon végigtekintve elkönyveli magában, hogy nem lesz egyszerű menet,az őr előtt kifújja a levegőt és vállat von.
- Eddig is így volt, eztán is így lesz. A sorsodtól a falak sem védenek meg, pusztán csak attól, hogy halálod napján szegényes életet tudhatsz magad mögött.
Nem az őrnek szól, nincs ez oda szúrva rosszindulatúan, egész egyszerűen az a véleménye, hogy az életet élni kell és tapasztalatok nélkül nem jutunk sehová.
Árgus szemekkel lesi az érkező pap minden légvételét, homlokát összeráncolja. Máris ketté vagyunk szakítva? Nem jó ez így. Kérdését Aidának szegezi.
- Ne haragudjon, ismeri ezt az embert? Bárki mondhatja, hogy bajban a szövetség, egész biztos, hogy egyedül akarsz vele tartani? Nem tartom biztonságosnak.
Bizalmatlan és amennyiben Aida egyedül megy a pappal az is jelent valamit, meg az is, ha társat választ maga mellé.

Amennyiben Aida elmegy, és a kis csapat elindul, Zioverra is velük tart.
- Társak leszünk, ha gondolják meséljenek kicsit, ki miért vannak itt és nem utolsó sorban, hogyan szólíthatom Önöket? Kissé aggaszt, hogy nem is tudjuk pontosan hová megyünk, de ott már várnak minket. - ennél a mondatnál hátra tekint, ha a kukkoló arra sem fordít figyelmet, hogy ne vegyék észre, akkor Zioverra sokra nem tartja, hacsak nem az a cél, hogy tudjanak a figyelméről. Jó szándékot nem feltételez róla, az egészen biztos.
A különös zajok láthatóan meg sem hatják, sírt és rettegett ennél szörnyűbb hangoktól gyerekkorában eleget, és azt is tudja már, néha egyes lények megpróbálnak hatni a kint járókra, félelmet kelteni, szánalmat ébreszteni, az a legjobb, ha egyszerűen meg sem hallja ezeket.
Amennyiben a csapat mégis enged a kíváncsiságának, kénytelen kelletlen velük tart.



Last edited by Zioverra Kane on Wed Aug 03, 2016 7:13 am; edited 1 time in total

View user profile

10 Re: Egy szörnyű titok on Mon Jul 25, 2016 7:02 pm

Ahogy kiértünk Anor londo falai közül egyből egy pap jelenik, meg nekem ez nem tetszik, ezek mindig mindenhol ott vannak. Érdekes probléma akadt egy szövetségben és pont a vér szövetségében hmmmm lenyűgözően unalmas. Ahogy haladunk lefelé eléggé furcsa lett a levegő sokkal sötétebb és sokkal átláthatatlanabb a köd teheti biztos. A lábam elé alig látok lehet, a maszk az oka kicsit lentebb húzom. Jézusom majdnem kitörtem a nyakam abban a kavicsban. Olyan idegesítően ijesztőek ezek a hangos sikolyok a távolból.
~Ohh mi volt az a két fa között? Lehet látta az a fura kinézetű férfi is a templomból mi is volt a neve? hmmm ömmm…Cocytus . Ohh igen ez volt a neve. De most merre lehet, nem látom bár az a nagy páncélos fickó nem volt velünk a templomban. Hmmm megkérdezem. Bár kicsit közelebb kéne másszak hozzá uhh ezek a kavicsok zavaróan élesnek tűnnek. Lehet feltűnt neki, hogy közeledek, hozzá remélem nem. Oké most hátulról megpróbálok a füléhez is közelebb jutni.
–Ömm bocsáss meg drága nagy testű barátom, de nem tudod, hol találom a Cocytus névre hallgató bajtársunkat? ~Válaszát megvárom legalább.
– Ohh bocsáss meg be sem mutatkoztam még a nevem Sir Ookami a leglenyűgözőbb tolvaj széles e világon.
*Kacsint*.
–Szóval az imént nem is tudom, hogy láttad-e azt, amit én láttam a két fa között, de az az árnyék nekem nagyon hívogatónak és életvidámnak tűnt, és ha épp lenne, kedved elvehetnénk az élet részét a vidámságából. –Mit szólsz ehhez drága barátom? Egyéb iránt annyit szeretnék tudni, hogy mégis hogy a jó Gywin-be voltál te képes felhúzni ezt a páncélt magadra és még mozogni is bírsz benne?? Miféle félisten vagy te? Ohh tényleg tulajdon képen mi is vagy valójában? A templomban még egy egyszerű nemesebb parasztnak néztelek és nem láttam rajtad több izmot, mint rajtam.
A válaszát megvárom
-Ha most megbocsájtasz, ahogy hallom Zioverra Kane bajtársunk kérdezett valamit szóval beszélek vele gyorsan és már repülök is vissza, és ha úgy gondolod, nézzük meg azt a valamit a fák között.
~Te szent Gwendolynom nagyon menő a szarv a sisakján, de mi a fene ez a kard a lába helyén vagy csak nem látok jól. Amúgy ahogy körbe tekintek eléggé nyugodt Zioverra Kane és ez kicsit ijesztő bár lehet be kéne, mutatkozzak neki is ahogy hallom már érdeklődik mindenki iránt. Szép lassan közelebb lépdelek hozzá is igen ez egy jó terv.
Félhangosan megszólalok úgy, hogy azt remélhessem csak ő hallja
–Kedves Zioverra Kane. Szólíthatom önt Kane –nak? Ohh elnézést kérek bárdolatlanságomért, de mint tolvaj jobb szeretem, ha kevesen tudják, a nevem tudja a szakmai ártalom. A nevem Sir Ookami de szólítson csak Sir-nek. Most ha megbocsájt, van egy befejezetlen beszélgetésem egy másik bátor bajtársunkkal. Később még beszélgethetünk, de akkor már remélem, nem kell ennyire emelkedett beszédstílust alkalmazzak, mint formalitást. További jó nézelődést.
A válaszát meg sem várva vissza sietek a páncélos barátomhoz.
- Szóval drága barátom, indulhatunk?
*mosoly*
A válasz szerint cselekedvén követtem drága barátomat

View user profile

11 Re: Egy szörnyű titok on Mon Jul 25, 2016 11:47 pm

Oooh, úgy élvezem ezt a frissességet ezt a csodálatos hangulatot melyet az éjszaka rémségei keltenek lelkünkben. Páncélomban mindenki fölé magasodtam s egyszerűen szeretem a létem. Legszívesebben belevetettem volna magam a fák közé s futkározva játszanék mint valamikor hajdanán s táncra kérném drága Beatómat.  Ekképp álmodozva ügyet sem vetettem vallási fanatikusok közti eszmecserére de az biztos, hogy ha a lányka megy, meghal.
Hatalmas sikoly hallatszik hirtelen, majd sírás, kaparászás, nyögések s én széttárom kezem, ahogy hagyom hogy átjárjanak halál hangjai. Hiányzott már ez a közeg. El akartam hagyni a csapatot. Nem tudom miért, de egyszerűen untam őket, úgyis meghalnak. Hehh az is mily értelmetlen dolog, úgyis visszatérünk Anor Lndoba. De nem, nem akarok visszamenni oda, még nem. Ekképp agyaltam, mikor váratlan feltűnt az a vörös szempár, melynek hatására elöntött a libabőr s azonnal oda akartam rohanni hogy megsimogassam bármiféle éji vad lehet is, mikor megszólalt egy érdektelen hang. Kérdése elképesztett, s nem bírtam elfojtani egy hatalmas vigyort, noha arcom úgyse látszott.
- Jaj de butus vagy bácsi, hát persze, hogy én vagyok!
Nem akartam, de valahogy megint a gyermeki stílust vettem fel. Vannak dolgok, amiket nem lehet levetkőzni, s melyet a halállal sem lehet feloldani.
Részemről véget ért ez a beszélgetés, ám a mint kiderült Ookami nevű nem tágított. Egyáltalán nem voltam kíváncsi a nevére, és most mégis egy ily értelmetlen információval lettem gazdagabb. Mégis, monológja folytatása már sokkalta jobban megmozgatta a fantáziám. Be a sötét erdő, be a vörös szempárhoz, ráadásul feltűnésmentesen, társasággal. S az se lenne meglepő, ha váratlanul meghal. Tiszta haszon. Először untam, ám végül egyre több olyan kérdést tett fel, melyeknek kritikus és nem túl publikus mivolta végett veszélybe kerülhetett a létem. De a legidegesítőbb dolog a barát szó folytonos ismételgetése volt.
- Ó, tudja Óka bácsi, én nagyon szeretem a szép ruhákat. Csodálatosan karcsúsítanak.  A páncél meg egyáltalán nem nehéz.
Áldottam a Zioverra nevűt, hogy megmentett a nem kívánatos kérdések hadától, s udvariasan én is bemutatkoztam neki is.
- Kedves néni engem bárhogy szólíthatsz, ha nem tetszik úgyis a tudtodra adom. Céljaim különösebben nincsenek csupán szívni akartam egy kis friss levegőt.
Egész kellemes társaság volt ez a nőnemű egyed, ám végül a tolvaj átka lesújtott.
- Rendben bácsi, ott láttam egy vörös szempárt, úgyis meg akartam nézi, remélem egy cica lesz.
Hehh ha valami ilyen unalmas dög lehet széjjeltépném, remélem valami izgalmasabb fenevad lesz odabent s ki tudja, talán újdonsült púp a hátamon is meghalt közben. Óvatosan indultam meg, nem is figyelve társam merre megy, vagy hogy esetleg velünk tart e más is. Beatrice készenlétben várt karjaim parancsára, s különösen figyeltem a legapróbb neszre is. Támadás, esetleg védekezés, mindkettőre fel voltam készülve.

View user profile

12 Re: Egy szörnyű titok on Tue Jul 26, 2016 1:20 pm

Malcolm csak ment és ment előre, halott szemei nem tekintettek fel a poros útról. Amióta elhagyta a falakat, ismét rátört a borongós, időkutatás okozta melankólia. Háta begörbült, fejszéjét ismét maga után kezdte vonszolni. Nem volt teher számára, de így volt kényelmes, vagy csak így jött ki a lépés. Nem igazán számított, hiszen a feladat az feladat, és Malcolm úgy érezte, hogy teljesítenie kell, akárhogy is alakuljanak a dolgok.
A csapatra rá sem hederített, valahogy nem tudták felkelteni az érdeklődését, olyanok voltak, mint legyek a falon. Zavaróak, de nem különösebben figyelemre méltók. Malcolm inkább ismét bezárkózott, és magában motyogva haladt tovább.
- Mikor? Nem… mióta? Talán most?
Kérdezgette magától út közben. A háta mögül hangokat hozott irányába szél, vagyis a többiek éppen beszélgettek. Legalábbis úgy gondolta. Régóta nem hallott más hangot, a halottakon, és a saját morgásán kívül, így ez egy kicsit zavarta a gondolkodásban. Nem tudta a saját önkívületét megtartani és ez minduntalan szétesett az elméjében.
Viszont más hangot is hordozott az a szél. Hangokat a fák közül, a halál, és a szörnyek félreismerhetetlen hangját. Malcolm megállt, kiegyenesedett, megragadta a fejszéjét a nyelénél, és beleszimatolt a levegőbe, hátha megérzi mi is leshet rájuk a sötétben. Hátha ismeri, és hátha képes lesz visszaküldeni a teremtményt a sötétségnek. Mögötte izgatott viháncolás zajaira eszmél, és most megfordul, hátratekint a többiekre. Halott szemei végig pásztázzak a kis csapatot, és látja, amint az egyikük mutogat a bokor irányába. Ő maga is odatekint, de nem lát semmit, viszont érzi, hogy valami nincs rendjén ott. Fejszéjét két kézre fogja és óvatosan megindul a mutatott irányba. Óvatosan próbál áttörni a bokrokkal és fákkal borított területen, és ha lát valamit, ami nem él… akkor megöli… Azonnal.

View user profile

13 Re: Egy szörnyű titok on Wed Jul 27, 2016 12:06 am

Nito

avatar
Admin
Aida a pap hívására Cedric pedig ismeretlen okokból fordult vissza Anor Londoba. Négyen maradtatok.

Az eredeti célt tehát hamar félbehagyva indultok a fák felé, többek között Malcolm és Cocytus vezetésével. A fák sűrűsödni kezdtek, ahogyan egyre közelebb és közelebb értek a bizonyos szempárhoz. Lépteitek alatt ropognak az elszáradt levelek és a fojtogató köd lassan bekerít titeket. A szempár nem mozdul mintha észre sem vette volna a hangosan közeledő bagázst, vagy csak nem vetne rá különösebb figyelmet. Lassan egy erdőbe érkeztek, egy ismeretlen erdőbe.
A csapat hamarosan közel találja magát a szörnyeteghez, aminek alakja körvonalazódni kezd a ködben. Nem tudni már hol vagytok pontosan, az utat sem látjátok, Anor Londo kapuját és a célotokat sem. Csupán egy torz árnyékot mi vékony S alakban kötődik a szempárhoz.
Különös dolgok történnek veletek a mozdulatlan lény közelében. Cocytust rettentő félelem és paranoia szállja meg, hangokat kezd hallani a múltjából és az erdőből körülötte. Fegyvere, Beatrice hangosan visítani kezd, azonban ezt csak ő hallja. A hangok mind különböző dolgokat mondanak, de egy közös téma van bennük: ösztönzik, hogy Cocytus segítséget kérjen, hogy megtalálja létének okát.
Zioverra képzelődni kezd, a kapunál lévő őrt látja hirtelen maga mellett majd mögüle valaki megkopogtatja vállát. Ha hátrafordul egy óriási sárkány csontvázát látja, amin egy sápadt varázsló ül, aki a következőt mondja: "Végre eljött a mi időnk, kedvesem! Keresd a szempárt!"
Ookami furcsa tapintást érez lábainál, mintha kígyók kúsznának fel azokon körbe-körbe és az érzés nem változik, akármennyire is mozgatja őket. Ha a földre tekint a földből arcok merednek elő rá. Mindazok arcai, akiket a feketepiacon látott, mikor az még helyén állt. A legtöbb arc ismeretlen és csak egy-egy kifejezést ismételget, mintha azt próbálná eladni: "Életet tessék!", "Értelmet tessék!", "Változást tessék!". Az arcok közepén Ookami volt szerelmének arca van, aki a következőt mondja: "Szeretetet tessék! Én vagyok a távolban, csak gyere hozzám!".
Egyedül Malcolm nem érez semmi változást.
Egyik pillanatról a másikra a szempár egyenesen Malcolmra, a legközelebbire tekint. Malcolm ha lesújt a tulajdonosra, mint ahogyan azt előre, céltudatosan kitervelte, akkor a lény életét veszi. Az S alak gyorsan elkúszik és a kerek fej, a szempárokkal a földön fekszik. Egyenesen Malcolm szemébe nézve. A holt tekintet nem lazul, ugyanolyan szúrósan folytatja amit elkezdett. Amennyiben nem sújt le rá élve kapja ugyanezt a tekintetet a helyéről nem mozduló szempártól.
Előttetek, a távolban egy óriási, sárgás szempár tűnik fel. Az egyik szemgolyó nagysága akár három egymás mellé állított emberrel is felér. Az általatok tapasztalt furcsaságok abbamaradnak majd a monstrum, amely felfigyelt rátok lágy, kellemes, női hangon szólal meg.
- Fiaim, lányom. Ne tegyétek ezt testvéreitekkel. Gyertek anyátokhoz, hogy fogadjalak titeket, elveszett vándorok. Tudom, hogy az élet zavaros és sok a megválaszolatlan kérdés. Én majd segítek abban, hogy megtaláljátok kik vagytok. - izgatottá válik hangja - Gyertek és fogadjátok ölelésem és nem kell többé szenvednetek, életetek értelmet fog nyerni.
Egy kis kuncogással fejezi be mondanivalóját. A szempár ami erősen figyelte Malcolmot végre becsukódik, majd egyre több és több jelenik meg körülöttetek, a fák között. Ideje dönteni mitévő leszel.


_________________________________
Határidő: augusztus 2, de ha korábban érkeznek a hozzászólások, akkor gyorsabban fog haladni a kaland
Résztvevők: Sir Ookami, Zioverra Kane, Malcolm Voirin és Cocytus

A kör jutalma: 4 lélek.

View user profile http://darksoulsfrpg.hungarianforum.com

14 Re: Egy szörnyű titok on Thu Jul 28, 2016 4:27 pm

// NEm tudom van-e sorrend a posztolásnál, de mivel nem láttam, így bátorkodtam lépni Boldog nap //


Lassan lépdelt előrefelé, kezében a fejszét két marokra fogva. Minden lépése az évek tapasztalata segítségével volt biztos, és pontos. A szempárt figyelte, ahogyan egyre közelebb ért hozzá. De nem csak azt. Egy harcosnak tudnia kell, hogy a szem a legutolsó dolog, amit az ellenfelünknél nézünk. Hiszen a szem nem árulja el a következő lépést. De a karja, és az izmai igen. Viszont Malcolm most csak ezt az egyet tudta nézni, a sötét erdőben.
Ahogy odaért a teremtmény elé, a felismerés szikrája nélkül is tudta mit kell tennie. Hangosan felmordult, és fejszéjét oldalról megsuhintotta, lenyisszantva az árnyék fejét. A Gömbalakú koponya a sárga szemekkel Malcolm lába elé gurult, és megállapodott arccal felfelé, ugyanolyan megvető tekintettel. Malcolm megrázta a fegyverét, hogy lecsöpögjön róla az esetlegesen rátapadt szenny, vagy vér. Majd letekintett a fejre. Megvetően felmordult, és száraz ajkai mögül elővicsorította rothadó fogait, és lábával a fejbe taposott, megpróbálva szétroppantani a koponyáját a lénynek.


A következő pillanatban fények gyúltak a sötétségben. Malcolm feltekintett és egy másik szemmel találta szemben magát. Ami nézte. Halott szemein keresztül belefúrta a lény a tekinteté Malcolmba, aki ettől megrettent. Óvatosan lépett egyet hátra, majd ismét a hatalmas tekintetbe bámult. A szempár felől hangok jönnek. Ijesztő női hang. Hívja őket, és babonáz, lassan delejesen csűri a szavakat, hogy elcsábítsa a hitükben megingottakat. Malcolmra viszont másként hatott. Nem ismerte a lényt, és a hangját. Nem tudta mióta áll ott és figyeli őket. Nem tudta mikor keletkezett, és mikor fog véget érni. Összeszorította a fogait, és remegni kezdett mérgében. Háta enyhén begörbült, és fejét lehajtotta. Fejszéje remegett a kezében.
- Mióta? – Kérdezte félhangosan.
- Mióta állsz itt? Mikor születtél, és mióta vagyok itt?
Szavai mormogássá halkulnak, de egyenesen a teremtmény felé szólnak.
- Most… ennyi… és soha többé… Nem fogsz többé… nézni!
Az utolsó szót már-már fröcsögve köpi, és azzal a lendülettel jobb lábával előre lép, miközben feje felett a fejszét meglendíti, és egy erős dobással megküldi az ismeretlen szempár irányába. A keze még el sem hagyta a fegyver nyelét, amikor övéből kihúzza a másik baltát, és készenlétbe berogyasztott lábbal vicsorogva, vérmes tekintettel, várja a támadást.
- Most te jössz … köpetfejű kámforfasz!

View user profile

15 Re: Egy szörnyű titok on Thu Jul 28, 2016 6:53 pm

~Ó védelmezőm mi a fene ez az érzés a lábamnál fúj.Amúgy az a Cocytus komolyan le bácsizott ? Mi a fene folyik itt ...?
"Letekintve észreveszem ,hogy egy halom kígyó van lábamnál és a földön arcok tengere van de alig ismerek fel néhányat .

~Mi a fészkes fene ez itt te szent Gwyn? Mi ez a sok arc és mi ez a hang mit mondanak ezek nekem ? Miért  van ott az ő arca  is nem hiszem el ő már meghalt régen meghalt. Mi ez a hangzavar ? NEM én nem akarok semmit sem venni NEM .
-NEM ÉN NEM AKAROK SEMMIT SEM VENNI !!!"Ordítottam el magam"
"Ezek után nem mertem lenézni oldalra tekintve láttam a harcost ki furcsa volt számomra s láttam ahogy levágja azt a valamit vagy csak ő is meg lett babonázva nem tudom eldönteni innen nem láttam rendesen. A hangok hirtelen abba maradtak és egy női hang szólt hozzám azt akarja hogy kövessem azt mondja az anyám az ."

~Álljunk csak meg az anyám évek óta halott ... ez nem lehet hazudik ... biztosan hazudik ... hisz meg voltunk babonázva .


- Hazudsz !!! Nem lehetsz az anyám és nem is vagyok elveszve ! Honnan is tudhatnád , hogy merre tartok te átkozott . TE HAZUG!!!

"Kiáltottam bele a rengetegbe dühtől és félelemtől el fátolosodott  szívvel . Nem törődve azzal ki hallja és ki nem . S láttam ahogy a harcos ki mellettem áll elhajítja fejszéjét bele a rengetegbe. Valamit ő is üvöltött de nem hallottam az adrenalintól a szívem a fülembe dobogott. De láttam ahogy felkészül valamire amit én nem láthatok de oly elsöprő erejű lesz , hogy kevesen fogják bírni . Fegyveremet kezembe véve védekező pozícióba állva vártam,vártam ,hogy mi lesz az mi előtör a rengetegből. Pár lépést tettem a harcos felé. "

~Jobb lesz ha a fegyveremet a kezemben tartom de attól még szükségem lesz olyanokra kik erősek mint én így nem vethetem meg a harcost sem a dühe miatt és mert kicsit furcsa.

"Gondolatok ezrei futottak át agyamon pillanatok alatt s csak az maradt meg ,hogy beszélnem kell ezzel az emberrel. Tudnom kell mire készül most. De nem mertem szólni csak ordítani én is mint egy dühödt vad kit sarokba szorítanak . Így hát fegyveremet elrakva íjamat vettem kezembe s egy nyilat helyeztem az idegre felhúztam és a fejsze után küldtem remélve ,hogy célba ért."

-Vigyázz arrébb te harcos !!

"Remélem meghallotta . Bár így is elé céloztam de ki tudja?

(kiegészítés Boldog nap itt a harcos alatt Malcolmra gondolok csak a karakter még nem tudja mert nem figyelt oda az elején szóval alig tudja pár embernek a nevét.

View user profile

16 Re: Egy szörnyű titok on Tue Aug 02, 2016 8:23 pm

(Nyers verzió egyenlőre ha leszek rendesen majd javítom, de legalább tovább tudunk így haladni Mosolygós nap )

Megindultam, mögöttem a púp a hátamon, oldalamon pedig harcostársam. Ennyi volt. A nagypofájú nemes, és a naiv leányzó elhagyta a színpadot. Kárörvendő vigyorral nyugtáztam ugyanúgy az ő eltűnésüket, mint a szektások naivitását, hogy egy ilyen szedett vetett csapat képes utasítások szerint tenni a dolgát. Hirtelen történt, s meglepődtem a környezeten. A tökéletes ismeretlenség érzete ölelt körbe, s már az utat sem láttam bármerre néztem. Elvigyorodtam a gondolatra, szóval ezért nem volt szabad letérni.
A szempár egyre csak minket fürkészett, miközben lassan bukkant elő a szempárhoz tartozó alaktalan torz árnyékba vesző figura.
Nevetni akartam s izgatottságomban remegtem. Nem. Nem az izgatottságom miatt remegek. Különös. Nem éreztem félelmet már felfoghatatlan ideje. Nem volt rá okom. Kíváncsiság s félelem kettőssége vette át felettem az irányítást, s elkezdtem tanulmányozni saját érzésemet. Közelebb akarok lépni a lényhez, ám a térdem nem akar mozdulni. Ledermedtem s szellemtestem nem engedelmeskedett akaratnak miközben drága Beatom hangos sírásra kezdett s fejem körül álnok hangok szimfóniája suttogta fülembe mérgüket. A hangok s sikolyok sokszínű fellegként vonták be az elmém, régi harcok zajai, megöltek esedezése, a nevetés a gyilkosaink szájából, s a jelen miértjei. Gyenge vagyok, s magányos. Egyedül vagyok s tehetetlen mindennel szemben. Tudom, hogyha képes lennék rá könnyeim záporoznának. Segítséget kell kérnem, egyedül képtelen vagyok bármire. Drága alabárdom még hangosabban visít s rájövök nem vagyok egyedül. Nem tudom miféle boszorkányság ez, illúzió netán a belső valóság előhozása, esetleg mágia amivel szembenézhetünk önmagunkkal s a bajainkkal, ám csodálatos. Megcirógattam Beatricét s tudom lassan megnyugszik, s vele együtt én is. Még mindig félek érzem magamban ám a félelem kell. Éreztem amint rég nem használt érzékszerveim a félelem miatt kiélesednek s az elmém mélyére űzöm a hangokat igazat adva nekik. Szükségem van segítségre. Nem fogom kibírni egyedül az örökkévalóságot. De azért tenni is kell, hogy segítséget kapjak. Nekem kell lépnem először, máshogy sose találom meg a tényleges miértjét létemnek.
Körbenézve látom, hogy a többiek is hasonló dolgokkal küzdhetnek, csupán Malcolm áll szilajan, majd a szinte azonnal magához térő Óka bá.
A harcos magabiztosan lépett előre s csapott le a lényre, mely után a hangok elhaltak s lábam is "életre kelt". Mily szürrealisztikus gondolat ez egy szellemtől.

Hirtelen tűnt fel a gigantikus szempár s a belőle áradó lágy női hang mely ígérgetett csalogatott. Ismét elvigyorodtam,s szerettem az iesfajta vacsorameghívást, s elégedetten néztem, hgy társaimban is több a spiritusz annál, mintsem bedőljenek neki, hona az azonnali támadást kissé elhamarkodottnak éreztem. Beatricét készenlétbe helyeztem, s olyan szögbe álltam, ahonnan összes társamat jól láttam. A hang ostobaságot követett el. Áldozatok helyett elkezdtem társakat látni ezekben az ostoba lelkekben. Zioverra, Ookami és Malcolm. Úgy helyezkedtem hogy mindet és az ellenséget is lássam, miközben nem feledkeztem meg, róla hogy más is lehet a sötétben. Egyenlőre várok, s csak ha bármelyikünket bárhonnan támadás éri csapok le a ellenségre. Persze, ha hirtelen jött bizalmamat bármeikük is eljátsza azt is megölöm.
- Buta, buta néni. Halott vagy.

View user profile

17 Re: Egy szörnyű titok on Wed Aug 03, 2016 7:37 am

- Sir. Maradjunk a Cocytusnál. Én pedig Zioverra alapvetően, de ha másként esik jól, én hallgatok arra is. - Furcsa népek, furcsa szokások. Legyen ebből bár sértődés, azért Zioverra csak megjegyzi Ookaminak, ami böki a csőrét, mert ahogy elhangzik a mondat felmegy a vérnyomása, és elönti a vörös köd az agyát. Tartása van, elszámol harmincig.
- Tolvaj vagy vadász vagy hobbigyilkos? - most komolyan, magyarázza már el valaki, hogy ha nem tud semmit arról amit lát, mi készteti arra, hogy feltételezze, elveszi vagy elveheti az életét. Sárkány is lehetne, ha nagyon akarjuk és ha az lenne, és megpróbálná valaki hobbiból az életét venni, hát Zioverra is kiszúrná mindkét szemét, minimum. Mi a francnak unalomból életet oltani. Dühös, és ez nem látszik. Leplezni, leplezni, leplezni.
- Ostobaságot csinálunk, a pap miatt jöttünk, nem unalomból gyilkolászni.

A nyilvánvaló pedig el is érkezik. A köd mely lassan körül veszi őket, mintha nem csak körbefonná a testüket, hanem bekúszna testnyílásaikon át, egészen a legbelsőjükbe, nem a fizikai valót, a lelket fojtogatja. Érzi, hogy hibázott, de nem csak társai miatt jött ide hanem...hirtelen perdül az őr látomás elől, a másik oldalára fordul, köpenye széles ívban követi a forgás irányát. Ha egy élő sárkányt látott volna, odaszalad bizonyára, de egy csontváz csak felébreszti benne a fájdalmat, összerogy és könnyei hullanak a földre, némán zokog, nem fog hallgatni valakire, aki csak ücsörög egy rég halott lényen.
- Anyám? Felemésztette a tűz....nincs nekem senkim, csak a hitem. - ha fizikai támadás, használja a varázspajzsot, akkor is ha hasznát veszi mentális támadás ellen, ha nem, akkor csak minden erejével koncentrál. Az ellenállása kevés, de vajon a hite elég lesz, hogy nemet mondjon és ne induljon a női hang felé?

(Megj: A karakter koncentrációja maximális, hogy hárítson, de a döntés mesélői, mert az ellenállás ugye számszerűsítve van, azt nem tudom megkerülni. Amennyiben a támadás jellege ellen hasznos, úgy varázspajzsot használok.)

View user profile

18 Re: Egy szörnyű titok on Wed Aug 03, 2016 11:48 am

Nito

avatar
Admin
A reakciókra csupán folytatja halk kuncogását. A két fejsze és a nyíl is szeme felé érkezik, azonban egy számotokra láthatatlan erő löki vissza őket, így előttetek landolnak ismét. (Érdemes visszavenni őket.) Hirtelen földrengést éreztek, ami hamarosan kiderül, hogy az óriási lény mozgására keletkezik. Két lépést tesz felétek mellső lábaival, majd fejével alábbszállva a föld felé áll meg előttetek. A saját szempárja kicsit kivilágítja a szürke szőrt maga körül, de sajnos egyikőtök sem világítja be eléggé az erdőt ahhoz, hogy lássátok mégis hogyan néz ki ez a már közelebb lévő bestia.
A körülöttetek lévő szempárok egyre csak közelednek felétek.




A lény támadásotok ellenére teljesen nyugodtan lapul előttetek.
- Sokan jöttek már ide, gyermekeim, de nagyon kevesen mentek el. Ne higgyétek azt, hogy ti annyira fenyegetőek vagytok számomra. - nevet fel, valahogyan mégis halkan, suttogva - Évek óta őrizzük az erdőt és nálatok sokkal nagyobb és jobban felszerelt csapatok is könnyűszerrel buktak már el.
Rajtatok tartja a szemét, miközben a szempárok egyre csak közelednek és közelednek, szinte teljesen körbevéve titeket. Ha szaladni akartok, akkor itt lenne a legjobb ideje elkezdeni.
- A gyermekeim mindig nálam kötnek ki, legyen az saját kérésükre vagy a többiek gyomrában. - kuncog, még mindig teljesen nyugodtan tartva magát.
Annak reményében, hogy tovább maradtok hallgatni szavait, ismét beszédbe kezd.
- Én tényleg eligazítást adok gyermekeimnek, akik sikeresen a jó útra térnek és boldogan teljesítik kötelességeiket. Gyertek és csatlakozzatok igaz anyátokhoz míg nem késő.
Amennyiben egyedül vagy csapatban menekülésre indulsz, utad során mintha a sárga szempár eltűnésén kívül semmi sem változna. A közeledő szempárok folyamatosan ott vannak mindenhol és érzed, hogy ha akár egy pillanatra is megállsz, akkor utolérnek és elkapnak. Zioverra esetében a menekülés elég egyszerű és rövid bolyongás után hamar kiér az útra, sokkal gyorsabb társainál. Cocytus és Malcolm esetében a menekülés megoldható és lassan, de sikeresen el tud menekülni. Ookami esetében a terhelése miatt (alacsony kitartás a felszerelés súlyához képest) a menekülés szinte teljesen lehetetlen, a szempárok könnyen utolérik lassúsága miatt, kivéve, ha összesen 2 súly értékben hagy hátra magánál lévő felszerelések közül. Ilyenkor Malcolmmal és Cocytus esetével megegyezik az ő esete.
Ha maradtok, akkor a szempárok lassan egyre közelebb és közelebb kerülnek. Ha az óriás szörnyet próbáljátok támadni az kuncog, miközben a varázslat szerű erő, ami a fegyvereket visszalökte rátok is hat és folyton ellök tőle. Ebben az esetben írjátok le hogyan harcoltok a körétek gyűlő kígyószerű lények ellen, amik folyamatosan jönnek, minden oldalról.


_________________________________
Határidő: augusztus 9, de ha korábban érkeznek a hozzászólások, akkor gyorsabban fog haladni a kaland
Résztvevők: Sir Ookami, Zioverra Kane, Malcolm Voirin és Cocytus

A kör jutalma: 2 lélek.

View user profile http://darksoulsfrpg.hungarianforum.com

19 Re: Egy szörnyű titok on Thu Aug 04, 2016 11:48 am

A nyilamat láttam visszarepülni egy hangos pangás után.Egyből felvettem . De mikor láttam a fejszét is vissza csapódni hirtelen összerogytam félelmemben. Eztán elöntötte az őrület az agyam és hangosan felnevettem mint aki megőrült. Őszintén igen egy őrült terv jutott eszembe. Fejemről a kendőt ledobtam a páncélomat gyorsan lekaptam magamról és ledobtam a késemet magam után helyeztem a földbe. Hirtelen hagytam abba a nevetést . A Szerencs érmémet elhasználva bíztam Gwyn segedelmében, és a saját tehetségemben. Körbenézve láttam a többieket egy pillanatig aztán gyorsan az eszembe ötlött valami. Az íjamat a kezembe vettem egy nyilat helyeztem rá . Kiszámoltam gyorsan szemm mértékkel reménykedve a szememben. A szörny fura pajzsa a szörnyel együtt kb 15 méterre állt tőlem . A harcostól 13 méterre volt. Cocytustól kerek 20 méterre volt . Én Cocytustol 5 méterre voltam . Kane pedig 25 méterre helyezkedett el a szörnytől középen és 5 méterre volt Cocytustol.
Felkiáltottam:
- Ha mindenki marad megnyerhetjük !
Tettem egy lépést Cocytus felé. A szörny mellé lőttem 5 méterrel .S nem hallottam a pangást reméltem , hogy ott van egy kis lehetőség egy kis taktikára.A szörny gúnyolódását figyelmen kívül hagyom.

-Cocytus hát nem ölni jöttél ide? Nézd meg mennyi lehetőség van itt csak majd figyelj rám (ha cocytus marad akkor ezeket a szavakat hallja tőlem és haladok felé lassan miközben a többiekhez is intézek szavakat.)

Léptem még egyet és lőttem megint de most direkt a szörnyre. Láttam a pajzsot hallottam a pangást és vissza repült a nyilam. Érdekesnek tűnt. Most a fejem Kane felé vetettem s ezeket a mondtam neki.(ha nem maradt itt akkor láttam hogy elfutott ezért egyből a harcos felé veszem a fejem.
-Kane Hallottam amint panaszkodsz hogy mi csak ölni és elpusztítani akarunk mindent ami itt van . DE ! Képzeld el mit rejthet ez a szörny ? Ahogy hallottam az őrrel elég jóban voltál . Gondolom sokat jársz ki a városon kívülre . Ám ahogy látom le nagyon nem szoktál térni az útról így eleshetsz attól amit keresel.
Léptem most egy nagyobbat már csak 1 méter volt köztem és Cocytus között az íjamat felhúztam és most a harcos felé lőttem be a bozótosba , Úgy céloztam ,hogy a harcost elkerülje de ne messze a szörny pajzsa mögött álljon meg és nem hallottam a pangást. (Láttam ahogy a harcos felém fordul biztos csak a hangom miatt nem tudom de lehet rosszul láttam az idegességtől. De felé fordultam . A következőket a Harcosnak intéztem (ha itt maradt és nem futott el )/color]
-Harcos azonnal lépj hátra 3 nagy lépést ha életben akarsz maradni. Hidd el nekem te is megtalálhatod azt amit keresel mint hallottam hollow vagy és a fejsze a kezedben eléggé meggyötört sokat látott fejsze. Tudtommal ti elfelejtetek sok mindent mikor meghaltok ahogy én is ha meghalok elfelejtek dolgokat. De ! most lehet találsz valamit magadnak ott amit a szörny védelmez.
Figyeljetek jól van egy tervem!!!(ezt mindenkinek mondtam aki maradt)
Ezen mondat után oda értem közel Cocytushoz és csak annyit mondtam neki amennyit kellet tudjon. (Ha cocytus elmenekült akkor egyből Kane hez futok  ha ő is elfutott akkor a harcoshoz futok ,ha ő sincs akkor ottmaradok vissza tartani a szörnyeket hogy eltudjanak menekülni.
-Cocytus nagy páncélos bajtársam kérlek támadd majd meg a szörnyet jobbról és ne hagyd abba de csak ha jelzek a jelzés pedig az lesz hogy felveszem a tőrömet.
Az utolsó lépésnél még egy nyilat helyeztem az idegre és bele lőttem a szörnybe aki a harcoshoz közelített ahogy láttam elkezdett végre rám figyelni de lehet csak a szemem játszott velem. Ez után oda futottam Kane hez . S neki is elmondtam a terven rá tartozó részét.
-Kane tied lesz a feladat oroszlános része. Próbáld meg védeni a két bástyánkat. Itt te leszel a királynő.Ha a szörny ellenem akar uszítani titeket akkor kérlek tartsd a bástyákban a lelket mellettem Én csak egy paraszt leszek de ha a paraszt át ért akkor lehet akár királynő is ha érted . Oszd meg és uralkodj.(ezt halkan súgtam neki . Még hozz átéve egy pár mondatot : Téged nem villanyoz fel egy ismeretlen erő amit megismerhetsz ? Várd majd meg a jelem ami a tőröm felvétele lesz. S ha kijövök a szörny másik oldaláról kérlek azonnal próbáld meg elvakítani majd. addig védd a bástyákat. ( itt annyi bástya amennyi harcos maradt)
S most ahogy Kane-nak elmondtam a tervet a legnagyobb erőmmel futottam a tőrömhöz ami még 6 méterre volt a szörnytől és a pajzsától ha jól láttam . Gyorsan felkaptam és az íjamat ledobva megtartottam a futáshoz és a gyors guruláshoz szükséges súlyom bár a páncélzatom elveszett de nem baj nem ez itt a fontos . A tőröm volt a jel Cocytusnak  remélem követte az utasításaim azt meg , hogy miféle módon végzi el az nem érdekelt. Nem láttam már sem Cocytust sem Kane-t csak a Harcost akihez 4 lépés alatt jutottam el és rászóltam :
-Hé te hollow harcos figyelj rám lépj hátra egyet. (remélem teljesíti a tanácsot akkor nem lesz nagyobb baj) (ha a harcos teljesíti akkor mögötte futva el halkan tudom még elmondani neki a tervet ha nem akkor hangosan kell és félő hogy a szörny rájön a tervre )(itt mind a kettőt leírtam)
-Hé harcos nyugalom . Oszd meg és uralkodj tied a jobb oldal . Emlékezz sokat látott hős.
S ezzel az utolsó szóval berontottam az erdőbe. Számítottam rá hogy a szörny ellenem akarja uszítani a többieket bíztam bennük és Kane-ben. Ahol meg láttam a nyilam a földben ott fordultam be. és a tőrömet előre tartva csukott szemmel futottam.(itt bármi történet ez niton múlik)
( No ezt a csatát ha darabokban megírjuk remélem meg tudjuk nyerni . A többi Niton múlik. Remélem meg könyörül rajtunk. Hisz mégiscsak van tervünk is Boldog nap Jah és még egyszer szeretném ha ilyen terjedelmű darabokban írnánk meg mert leírnám a pajzs mögötti történteket külön csak szeretném ha reagálna a szörny  meg hogy mit látok a pajzson keresztül meg ilyenek és persze  még egy csavart tennék majd a taktikába Mosolygós nap ).

View user profile

20 Re: Egy szörnyű titok on Sun Aug 07, 2016 1:52 am

Az első pllanatban, ahogy Zioverrán enyhül a nyomás, megragadja köpenyének szélét és ahogyan máskor is, maga elé fogja. Lépteit szaporázza, másodpercek kérdése, hogy a futólépést a lélekszakadva rohanás váltsa fel. Az út biztonsága túl távolinak tűnik, mégis szalad és amint többiektől biztonsáos távolságra érkezik, megkeres egy bokor vagy fa rejtekét. A szörnyeteg nyomása, lelkének kínja nem olyan borzalmas, mintha azzal  tudattal kellene élnie, hogy társainak nem segített. Együtt indulnak útnak és a halál nem szerepelt számára a lehetséges opciók között. Sir Ookami terve számba vette a fizikai erőket, és úgy tűnt tudja mit csinál, de ezzel Zioverra magára maradt. Tisztes távolból, halkan kezdett mormolni valamiféle szöveget, mely egyelőre csupán számára volt érthető. A külvlág szép lassan megszűnt létezni a fiatal lány körül, tekintete éjfeketébe borulva bámult a ködfedte égbolt felé. Minden erejét összeszedte, ujjait összekulcsolta és semmi másra nem gondolt, csak a társaira. Élniük kell...Hangja egyre hangosabb lett, kántálása visszhangott a fák közt, szép lassan elérte a többieket és remélhetőleg a szörnyeteget is.

Lássanak a tiszták, tekintetük hatoljon a mélybe,
kinek lelke sötét varázs,ne érhessen itt ma révbe,
boruljon sötétségbe!


Az átok szövegét ismétli dörgő hangon, míg ereje bírja s reméli, ha egy időre is, de hatni fog a varázs, mely megvakítja a lényt, a többieknek pedig lesz ideje megtenni,amit kell. Lába alatt a pehelykönnyű levelek és ágacskák, a földön heverő rögök örvényleni kezdtek, a levegő forrósodni kezdett s ha valaki elég közel állt hozzá, tán meg is érezhette. Arca kisimult, most végre nem tűnt idősebbnek, fiatalsága tündöklött az arcán. Sötét erőket hívott segítségül, hisz egy átok sosem tiszta, valakinek a kárára válik, de a cél jó és most egy pillanatra a többiek úgy érezhették, mintha Zioverra átölelné őket. Nem volt ebben trükk vagy varázs, csak a mágusok ereje, mely, ha jó célt szolgál elérheti azokat is, akiket igyekszik segíteni. Gyenge ahhoz, hogy botjával bármit is elérjen a szörny ellen, de könnyebbé teheti a harcot. Ha nem sikerül, ha úgy érzi nem ér célt, a kántálás abbamarad és máshoz fog folyamodni. Az erejét nem pazarolja, hisz így is egész biztosan tudja, hogy a harc végén ő fog segítségre szorulni.

View user profile

Sponsored content


View previous topic View next topic Back to top  Message [Page 1 of 2]

Go to page : 1, 2  Next

Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum