Testtolvaj

Deywara Nima: Késő van és a katakombákat járod mikor egy szorítást érzel az egyik bokádon. Egy hollow gyengén, mégis mindent beleadva kezdte azt szorítani. A személy vékony, mint a bot és egyik lába sincs már meg. Ha körbenézel tényleg látod, hogy nincsenek itt sokan a megszokotthoz képest. A csendet csak a rendkívül idős, szinte csontváz kinézetű személy, rekedt hangja töri meg. Aligha van dallam a hangjában, így nehéz kihallani belőle, hogy egy vén nő beszél.
- Kérem segítsen! Egyik napról a másikra tűnnek el mellőlem... kérem állítsa meg akárki vagy akármi is az...
Beszéde zavaros volt és aligha lehetett érteni, de a szorítással nem hagy alább. Igazából felettébb egyszerű a kiszabadulás a szorításból, csak lépni kell és leszakadsz a karjával együtt, amennyiben úgy döntenél, de ha végig hallgatod, akkor folytatja:
- Téged is elvisz... mint mindenkit aki itt tartózkodik... vadászik ránk.
A szabad kezével arra mutat amerre éppen tartottál volna.
- Onnan jön... hallani... ahogyan a létrán mászik fel...
Egy utolsó pillantást vet feléd a hollow, majd elenged. A katakombákban azon kívül, hogy csendesebb van, nem veszel észre semmi változást. Nem először vagy itt lent. A létrát is hamar megtalálod, amivel szintén semmi különös sincs.

Sir Ookami: Az éjszaka közepén, tolvajlásod célpontja ezúttal a katakombákba vezet. Egy zsákot, tele zörgő dolgokkal visz le oda. Az, hogy annak mi a tartalma teljesen lényegtelen, mert biztos felettébb értékes. Főleg, mert szinte futólépésekkel teszi meg útját, megrezzenve minden nesztől, amit hall. Ha követed olyan részekbe vezet téged, amiket még sosem láttál. Mondjuk nem csoda, hiszen a katakomba legalább akkora, mint Anor Londo maga. A feketepiaci rész, ahol te voltál az csak egy kicsiny része ennek a sötét, számodra főleg ismeretlen helynek. Spirálban lehaladó lépcsőn szalad lefele az úr, de egyre inkább fáradni kezd. Könnyedén utolérheted és bezsebelheted zsákmányod vagy akár úgy is dönthetsz, hogy tovább követed.

Draco: Egy megbízást kaptál ismét, ezúttal egy bizonyos személyt kell megvédened, aki a katakombákban valami felettébb fontos tárgyat szállít. A megbízó mondta, hogy nem te voltál az egyetlen zsoldos, akit megkeresett, de reméli, hogy segíteni tudsz neki. Igazán szép jutalmat is felkívánt. Tájékoztatott arról is, hogy a katakomba legközelebbi bejáratánál fog várni a személy. Elvileg gyerekmóka kell legyen egy magadfajta tapasztalt zsoldosnak, vagyis ezt mondja mikor látja piszkos arcodat és hegeid. Sőt, még eligazítást is kapsz merre van a legközelebbi bejárat.
Amennyiben úgy döntesz, hogy vállalod és odamész (ellenkező esetben keress meg privátban) akkor egy órási zsákkal a hátán fogad téged az ember. Vékony arcát egy kisebb bajusz tarkította és sápadt szemei aligha voltak nyitva. Szinte lehetetlenség volt elképzelni, hogy egy ilyen ember képes legyen hurcolni egy olyan óriási zsákot, mint ami nála volt. Főleg, hogy a zsák nem volt üres, szinte negyedéig tele volt és széles teret foglalt be a földön, ahol pihentette az alak.
- Gywin áldása, embertársam. A zsoldosmunkával kapcsolatban jött?
Kiáltja még távolabbról, várva válaszod, hogy még ideje legyen elmenekülni, ha esetleg bántani szeretnéd.
- Nyugi, a zsákot cipelem én.
Teszi hozzá, egy féloldalas mosoly kíséretében.

_________________________________
Határidő: augusztus 3, de ha korábban érkeznek a hozzászólások, akkor gyorsabban fog haladni a kaland
Résztvevők: Deywara Nima, Sir Ookami, Draco
Időpont: A kaland a legendás kaland "Egy szörnyű titok" kaland előtti időben zajlik (ez Ookamit érinti főként)

Elég csak a magadnak szóló részt elolvasnod, egyelőre külön vagytok.

~Már több mint 1 órája követem ez a fickót de olyan érdekes az a zsák és úgy csörömpöl mintha csak értékes dolgok lennének benne. De ez a szerencsétlen bemegy a katakombákba. Mit akar ez ott ? Talán el akar tévedni ... Nem baj utána kell mennem . Túl csábító az a zsák "kisebb nyálcsorgás".
"A falak körülöttem teljesen penészesek már az idők kezdete óta meg lenne ez a hely építve ?"
~Hmmm hova megy ez a balga aznon a lépcsőn ? Huh meg ne lásson láttam hogy egy picit megrezzen biztosabb távolba kéne húzódjak. Teljesen ismeretlen számomra ez a része a katakombáknak. Hova megy ez már ? Ohhh lassított . Biztos fárad már szóval nehéz az a zsák . Egyre csábítóbb. De most már érdekel merre megy ez az őrült. Minek rohant ez le a azon a lépcsőn egyébként mia fenéért rohan ez ? Hmmm akkor kövessük szépen lassan,nyugodtan."Nyugodt lassú léptekkel és behajlított térdel osonok a célpontom után le a csúszósz és mohás lépcsőn. Egy egy patkány neszét hallani csak de az énlépteim zaját nem .

Aki azt mondja, hogy a zsoldos élet fantasztikus az vagy elmebeteg, vagy pedig hazudik. Mi abban a felemelő, ha minden idióta rád akarja zúdítani minden gondját-baját ráadásul egy részüknek nincs is annyi pénze, hogy felbéreljen. Azt tervezik miután kihúztad őket a ganéból megpattannak és így akarják megúszni a fizetést. Jól tudom, mit beszélek ugyanis nem egyszer találkoztam ilyen szemétládákkal azonban mindegyikük elkövetett egy szarvas nagy hibát. ez nem más, minthogy a lehető legrosszabb zsoldost próbálták átverni. Szépen mindegyiket felkerestem és megtanítottam nekik, hogyan jár az, aki nem tartja be azt, amit ígért. Félre értés ne essék nem öltem meg őket annyival nem úszták meg nemes egyszerűséggel olyan kezelésben részesítettem őket, hogy heteken át csak szívó szálal ehették a rántott húst. Éppen békésen pihegtem mikor megjelent ez a fickó és fölajánlott nekem egy jól fizető melót. Elmondása pofon egyszerű a feladat pusztán egy embert kell elkísérnem A pontból B pontba méghozzá sértetlenül. Mikor rákérdeztem, hogy miféle bonyodalmakra számíthatok, nem volt hajlandó kerek perec elmondani inkább nekiállt hízeleg. Valami olyasmit hadovált, hogy egy hozzám hasonló harcosnak ez sétagalopp. Nem tudom, hogy hol halhatott rólam ugyanis én nem voltam egy szószátyár fajta. Az is lehet, hogy azt gondolta mindenki, akinek fegyver van az oldalán bánni is tud vele. Normál esetben elhajtottam volna azonban éppenséggel nem álltam valami jól anyagilag így minden lehetőséget ki kellett használnom. Tudtam, ha tényleg valami drága holmit visz a védencem, akkor akadnak majd jelentkezők, akikből kipréselhetek némi lelket. A biztonság kedvéért elmagyaráztam a fickónak, ha esetleg ez az egész egy átverés jobban jár, ha elmetszi a saját nyakát. Amint befejeztük a traccspartit rögtön elindultam a megbeszélt helyre, ami nem más, mint egy kazamata bejárata. Az ügyfél már jó messziről kiszúrt engem és kiabálva megkérdezte tőlem, hogy én vagyok-e az a zsoldos. Már akkor elhatároztam, ha még egyszer elkezd így rikácsolni a saját két kezemmel fojtom meg. Megszoktam a meleg helyzeteket azonban semmi szükségem egy idiótára, aki a környék összes szörnyetegét és zsebmetszőét rám uszítja. Nem szóltam semmit, hanem szép lassan odabattyogtam hozzá csak mikor megálltam előtte akkor válaszoltam.
- Igen.
A biztonság kedvéért felvettem a vértemet, ami bár egy kicsit lelassított azonban minden védelemre szükségem volt. A fejemen viseltem a zsoldos kendőt, amiből ezúttal is csak a vadállatias szemeim látszottak ki.  A fickó megnyugtatott, hogy nem nekem kell cipelnem a hatalmas zsákot, ami fölösleges volt, mert úgysem vittem volna. Testőrnek álltam mellé nem pedig egy rühes hordárnak.
- Indulunk?- kérdezem a szokásos morgós hangomon.

/Draco úgy néz ki majdnem mind az avatar képen csak van egy fejkendő a fején ami az egész arcát eltakarja kivéve  szemeit./

Deywara Nima: Akadálymentesen felérsz a létrán, egy nyirkos alagútba. Az alagutat teljesen belepi a lépéseidnek hangja, a légzésed, a földre zuhanó vízcseppek és egy patkány, amelyik éppen egy lyukba mászik el. Az alacsony vízréteg a lábad alatt szinte teljesen fekete, annyira sűrű és koszos. Az alagút végén egy alakot látsz, aki éppen beszélget valakivel, de azt nem látod kivel. A visszhang miatt elég egyszerű hallanod miről beszélget.
- Igen, az teljesen megoldható, könnyen be tudom szerezni mindet.
Ha közelebb érsz, akkor a lépéseid hangja miatt ők is észrevesznek, az egyik személy elmenekül, majd a másik, akit látsz hozzád szól.
- Mi járatban itt, a kazamaták mélyében? Talán keresel valamit?
Amennyiben hagyod őket befejezni, akkor kezet ráznak, majd hangos lépésekkel távozik az, akivel beszélgetett az ürge.
Ha közelebbről megnézed, akkor egy elég szakadt arcú hollow férfiról van szó.

Sir Ookami: Egy ideig követed az alakot, le a lépcsőn, majd járatokon keresztül, majd végül hirtelen nyomát veszted. Magadnak sem tűnik fel mikor, mintha egyik pillanatról a másikra tűnt volna el szemed elől, otthagyva téged a kazamaták mélyén, egy ismeretlen, sötét helyen. Mi tévő leszel most? Körülötted mind a négy irányba tudsz menni a sötétségben, de egyik irányba sem látod pontosan mi van. Továbbá fürge lépések zaját is hallod, amik folyamatosan feléd közelednek, minden irányból.

Draco: Az alak csendben, a zsákot maga után húzva a földön indul a kazamaták mélyére. Körülbelül húsz percig semmi érdekes sem történik, csak egyre mélyebbre és mélyebbre kerültök, egyre sötétebb és sötétebb helyekre. Egyszer csak megáll és megszólal.
- Hamarosan ott vagyunk.
Mondja és úgy látszik, hogy egy elég egyszerű munka elébe néztek. Kis időre nekidől a falnak, hogy szusszanjon, majd a következőt mondja:
- Igazán szerencsések vagyunk ma, nem gondolod?
Néz maga elé, mintha valami csapdára számítana. Feléd fordul és összehúzza szemét.
- Ugye nem velük vagy? Nem akarsz engem csapdába sodorni, igaz?
A távolban hangos lépteket hallasz.

_________________________________
Határidő: augusztus 10, de ha korábban érkeznek a hozzászólások, akkor gyorsabban fog haladni a kaland
Résztvevők: Deywara Nima, Sir Ookami, Draco

Elég csak a magadnak szóló részt elolvasnod, egyelőre külön vagytok.

Nagyon örültem neki, hogy nem kezdett el fölöslegesen beszélni az életéről, mert úgysem érdekelt volna. Nemes egyszerűséggel megragadta a csomagot majd némán elindult befelé a kazamatába. Mivel én nem igazán ismertem ezért hagytam, hogy ő menjen, elől azonban figyeltem nehogy valaki elölről támadjon meg minket. Alig tettünk pár lépésnyit mikor már alig láttunk, de nem estünk kétségbe ugyanis a kuncsaft mindenre felkészült. Elővett egy fáklyát és egy tűzszerszámot és átadta nekem őket azzal, hogy gyújtsam meg. Egy két pattintás után egy nagyobb szikra keletkezett, ami egyből begyújtotta a fáklyát. Természetesen így át kellett vennem a vezetői pozíciót ugyanis hátulról nem sok hasznomat látta volna. Ez után a kis közjáték után zavartalan haladtunk előre vagy húsz percen keresztül. Engem kicsit zavart, hogy nem támadott ránk senki azonban azzal nyugtattam magamat, hogy nemrég indultunk el. Tisztában voltam vele, hogy meg fognak támadni bennünket ugyanis minden egyes alkalommal megtámadtak engem, amikor valakit kísérgettem. Sokkal jobb, ha az ember minél előbb keresztülesik, rajta mintsem azon aggódna, hogy vajon mi leshet rá valamelyik sötét árnyékban. A húszadik percben a kliens közölte velem, hogy nemsokára megérkezünk a célhoz majd megállt pihenni. Én mentem volna tovább szerettem volna minél előbb letudni azonban figyelembe vettem, hogy ő vitte azt a nehéz vackot ezért egy kis önmérsékletet gyakoroltam. Nagy sajnálatomra a csöndnek hamar vége szakadt ugyanis megkérdezte tőlem, hogy szerintem szerencsések vagyunk-e? Nem mondtam semmit csak néztem magam elé morcosan remélve z elveszi a kedvét a csevegéstől. Csak, mint testőr béreltek fel társalkodónői munkáról szó sem volt. Lehet, hogy a hideg modorom ijesztette meg, mert valami furcsa dolgot kérdezett tőlem, hogy velük vagyok-e. Halványlila gőzöm sem volt arról, hogy kikre is gondolhat, de nem is érdekelt.
- És ha igen?- válaszoltam.
Abban a helyzetben nem tehetett volna semmit gond nélkül végezhettem volna vele és elvehettem volna a csomagot, de nem tettem. Nem sok ideje maradt reagálni ugyanis a távolban léptek zaját véltem hallani. A hangból ítélve valami nagyon nehézre tippeltem és nem örültem neki.
- Milyen messze vagyunk?
Úgy terveztem, hogy ha nincs olyan, messze akkor gyorsan elindulunk, mert nem akartam ott a zárt térben harcba bonyolódni. Az is lehet, hogy egyszerű vándorok voltak azonban a túlélés egyik alapszabálya reméld a legjobbakat, de számíts a legrosszabbra. Természetesen nem estem kétségbe így felkészültem szemtől szembeni harcra.

/Draco úgy néz ki majdnem mind az avatar képen csak van egy fejkendő a fején ami az egész arcát eltakarja kivéve  szemeit./

/Bocsánat az írányításért, de szükséges volt. Ha mégsem nem kerül semibe törölni és picit módosítani./

Deywara Nima: Az óvatos utat választottad és követni kezdted az alakot, ki szerencsére nem a te irányodba vette az utat. Lépései visszhangjához hamarosan az útján vele szembe jövők lépései társultak. Egy óriási zsákot cipelő személy volt, vele egy arcát teljesen eltakart felfegyverzett férfivel. Akit követtél boldogan üdvözli a szembeérkezőt.
- Sírfejedelem áldása néked, Grover! Mi járatban itt?
A bajuszos, vékony arcú férfi fogait virítva válaszolt.
- Hielo Darse, jó barátom! Tudod, a szokásos.
Fejével a mögötte lévő zsákra biccent, majd feléd szegezi tekintetét egy pillanatra.
- Csak nem settenkedsz valamiben, Darse?
Az általad követett személy megáll egy helyben, majd válaszol.
- Én, dehogy, soha!
Majd mint két jó barát elnevetik magukat, de mindketten megállnak a folyosón és egyikük sem mozdul előre. Kínos csend vette kezdetét. Grover tekintete közted és Darse között járkál ebben az egyenes alagútban. Valahogy sikerült kiszúrnia annak ellenére, hogy biztonságban követted, de ami ennél is érdekesebb, hogy egy szót sem szólt rólad "barátjának".

Sir Ookami: A sok, kis fürge léptek nem maradnak abba, de búvóhelyedből megfigyelheted, hogy csupán néhány patkány szaladgál a kereszteződés környékén. Ha előbb-utóbb kijöttél a búvóhelyedről, akkor az egyik irányból hahotázások visszhangját hallod, a másik irányból rengeteg kis lépést, mintha patkányok hada közeledne feléd, a harmadik irányban hangos, lomha léptek vannak, amik távolodnak tőled és ahonnan jöttél arra nincs semmi. A furcsaság azonban az, ha megfigyeled, akármerre is mész, néhány patkány mindig követ téged.

Draco: A kérdésedre egy rövid választ kapsz.
- Közel.
A léptek mögött hamarosan egy személy tűnik fel, vagyis árnyékának nagyon kis foltja, de a megbízód máris feléd fordul és minél halkabban próbál valamit súgni neked.
- Őt ismerem, az egyetlen ok amiért él a mocsok az, hogy túl veszélyes egy varázsló ahhoz, hogy képes legyek megölni. Számíts a legrosszabbra.
Hamarosan elég közel érkeztek és a varázsló megszólítja az ügyfeledet.
- Sírfejedelem áldása néked, Grover! Mi járatban itt?
Egy mosolyt felvéve válaszol az eddig számodra névtelen Grover.
- Hielo Darse, jó barátom! Tudod, a szokásos.
Fejével a mögötte lévő zsákra biccent.
- Csak nem settenkedsz valamiben, Darse?
Teszi hozzá, miközben a teljesen átlagembernek kinéző, szakadt arcú hollow varázsló rád szegezi tekintetét és megáll.
- Én, dehogy, soha!
Majd mint két jó barát elnevetik magukat, de mindketten megállnak a folyosón és egyikük sem mozdul előre. Kínos csend vette kezdetét. Grover megpaskolja oldalát pont azon a helyen, ahol a kardodat tartod, jelezve, hogy legyél készenlétben. A varázsló folyamatosan téged figyel.

_________________________________
Határidő: augusztus 24, de ha korábban érkeznek a hozzászólások, akkor gyorsabban fog haladni a kaland
Résztvevők: Deywara Nima, Sir Ookami, Draco

A kör jutalma: 2 lélek[/color]

Azt terveztem, hogy gyorsan meglépünk a zaj forrása elől vagy legalább egy számomra kedvezőbb terepet keresünk ám erre már nem volt időnk. Pillanatokkal később egy árnyék tűnt fel, aminek a gazdáját azon nyomban felismerte a megbízom. Közölte velem, hogy ez egy varázsló és igen veszélyes, úgyhogy számítsak a legrosszabbra.
- Varázsló. - mormogtam magam elé.
Sosem kedveltem a varázslókat és nem is tartottam megbízhatónak őket. Tele voltak mindenféle piszkos trükkel és még távolról sem ismerték a becsületet. Meglehet sok banditára illik ez a leírás azonban velük, sokkal könnyebb elbánni ugyanis őket nem védelmezték a titokzatos erők. Különös módon úgy viselkedtek mintha barátok lettek volna azonban ez, mint csak látszat ugyanis mindketten igyekeztek távolságot tartani a másiktól. A védencem megpaskolta az oldalát, amivel bizonyára fel akarta hívni a figyelmemet valamire. Első pillanatban nem tudtam mi lehet második meg rájöttem, hogy teljesen fölösleges ugyanis mindig úgy tekintettem a velem szembe állóra mintha támadni készülne. Míg ők beszélgettek én csak szótlanul álltam és vártam. Nem nyúltam a fegyverem irányába nehogy a varázsló megsejtsen valamit és idő előtt lesújtson rám. A legjobb az lett volna, ha valami elterelte volna a figyelmét azonban erre nem számíthattam.

/Draco úgy néz ki majdnem mind az avatar képen csak van egy fejkendő a fején ami az egész arcát eltakarja kivéve szemeit./