Név: Arnold Jäger
Faj: Ember
Nem: férfi
Kaszt: Lovag
Szövetség: A Napfény Harcosai
Kinézet: Átlagos magasságú, ám jó nagydarab ember. Izmos karjai, széles válla és bikanyaka, no meg cölöpszerű lábai mind arról árulkodnak, hogy fizikai erőnek nincs híján. Arca is markáns, erős vonásokkal áldották meg az istenek. Szemei sötétbarna színűek. Haja sötét színű és egészen rövidre van vágva. Arca enyhén borostás. Ha nem a páncélját viseli, akkor kemény bőr mellényt, homokszínű tunikát és barna színű berhét visel. Lábait pedig bakanccsal takarta el. Itt-ott látszanak rajta a tanuló évek alatt összeszedett hegek.
Jellem:
Egyenes embernek tartja magát, aki minden körülmények között igazat mond és tartja magát az adott szavához. A becsülete többet jelent számára, mint az élete. Választott szövetségéhez a végsőkig hű marad és annak elvei szerint él. Segíti a szegényeket és az elesetteket és védelmezi a gyengéket.
Leginkább társaságban érzi jól magát, sosem volt magányos farkas. Így könnyen köt barátságokat és könnyen is szóba elegyedik másokkal. Szereti, ha mosolyognak körülötte és boldogak a körülötte lévők, így általában ő maga is sokat mosolyog. A legsötétebb helyzetekben megtud ereszteni egy-egy meleg mosolyt, csak hogy bátorítsa társait.
Ami viszont néha hátrányára válik, hogy túl könnyen megbízik másokban. Nem épp gyanakvó fajta, így ezt néhányan ki is használhatják nála. No meg, hogy nem hajlandó senkit sem hátba döfni. Ilyen aljasságra sosem vetemedik, még ha mások ezt is tanácsolják neki.
Előtörténet:
Gazdag és jómódú kereskedő család harmadik gyermekeként látta meg a világ egét. Így gyermekkora meglehetős unalom zajlott, annak ellenére, hogy csupán harmadik volt a sorban, aki igényt formálhat a vagyonra. Napjai miután elég idős lett tanulással teltek. Írás, olvasás, matematika és egy hasznos tudományokkal tömték a fejét már igen fiatalon. Hasznos tudások ezek, már ha érdeklik az illetőt. Ám a kicsiny gyermeket nem izgatták. Írni, olvasni, még csak-csak megtanult, de a matematika már egyáltalán nem ment.
Sokkal inkább érdekelte az, ami kinn zajlott. Már fiatalon is lenyűgözték a páncélba öltözött órások, akik karddal védték meg az igazukat. Rendszeresen az őrség nyakára járt, hogy meséljenek neki és tanítgassák. Ők kezdetben kissé furcsán néztek az ifjú uraságra, de mint akik pénzt szagoltak a dologban így ráálltak a dologra.
Szülei azonban nem örültek a dolognak így rendszeresen cserélgették az őröket, hogy fiúk ne tanulhasson ilyen alantas dolgot, majd próbálták bevonni a szakmába. Hisz mégiscsak az ő gyermekük. Ahogy az sejthető ez nem sikerült nekik. Az ifjú Arnlold megtalálta a módját annak, hogy szakíthasson a számára amúgy sem tetsző léttel. Hisz eme világot, ami született intrika, hazugság öleli körbe és szövi mélyen keresztül. Sosem tudott hazudni, ezért is bukott le már az elején, hogy milyen leckéket vett a zsoldosoktól.
Amikor pedig elég idősnek érezte magát szülei elé állt és közölte velük, hogy ő bizony lovag lesz, aki segíti az embereket és nem kizsákmányolja azokat. Szülei köpni-nyelni nem tudtak, de bíztak benne, hogy ez csak egy hóbort. Egy kis lázadás, ami idővel majd elmúlik. Így kerestek neki egy lecsúszott mestert, hogy ettől majd hátha észhez tér.
Ám pont az ellenkezője történt meg. Még jobban beszippantotta eme erőszakos világ. A mestere egy tévelygő hollow lovag lett, akinek a végéra sikerült visszaadnia a hitét és ismét büszkén hordta foszladozó homlokát. Megtanította a harc alapjaira, ami során bizony néhány karcolást és sebet is összeszedett. Megszokta a páncél súlyát a vállain és megtanult benne szinte szabadon mozogni. Kitanulta a kard és pajzs forgatásának fortélyait is. Így már amit mestere tudott, már ő is tudta. Ő mondta így egy napon, hogy már több tudást nem adhat meg neki. A többit majd az élet veri a kemény fejébe.
Ezt követően még mondta neki, hogy keresse fel a nap templomát, hisz ott hasonszőrű társakra lelhet, akik segítik is majd további útján. Ekkor látta őt utoljára. Hisz távozott a város kapuin túlra, hogy megleljen valami fontosat a maga számára. Talán egy új célt, de ezt Arnold sem tudta biztosra.
Majd ahogy mestere tanácsolta fel is kereste a Napfény harcosait.
Örömmel fogadták jelentkezését, majd amikor megbizonyosodtak róla, hogy hasonló elveket vall, mint ők maguk, így elkezdték bevezetni rendjük rejtelmeibe. Csak úgy szívta magába eszméiket. Hamarosan már a rend elvei már az övé is voltak.
Már alig várja , hogy zarándoklatra mehessen. Segíthesse a rászorulókat és talán ama szerencsés is ő lesz, ki megtalálja az elveszett hercegnőt.
Faj: Ember
Nem: férfi
Kaszt: Lovag
Szövetség: A Napfény Harcosai
Kinézet: Átlagos magasságú, ám jó nagydarab ember. Izmos karjai, széles válla és bikanyaka, no meg cölöpszerű lábai mind arról árulkodnak, hogy fizikai erőnek nincs híján. Arca is markáns, erős vonásokkal áldották meg az istenek. Szemei sötétbarna színűek. Haja sötét színű és egészen rövidre van vágva. Arca enyhén borostás. Ha nem a páncélját viseli, akkor kemény bőr mellényt, homokszínű tunikát és barna színű berhét visel. Lábait pedig bakanccsal takarta el. Itt-ott látszanak rajta a tanuló évek alatt összeszedett hegek.
Jellem:
Egyenes embernek tartja magát, aki minden körülmények között igazat mond és tartja magát az adott szavához. A becsülete többet jelent számára, mint az élete. Választott szövetségéhez a végsőkig hű marad és annak elvei szerint él. Segíti a szegényeket és az elesetteket és védelmezi a gyengéket.
Leginkább társaságban érzi jól magát, sosem volt magányos farkas. Így könnyen köt barátságokat és könnyen is szóba elegyedik másokkal. Szereti, ha mosolyognak körülötte és boldogak a körülötte lévők, így általában ő maga is sokat mosolyog. A legsötétebb helyzetekben megtud ereszteni egy-egy meleg mosolyt, csak hogy bátorítsa társait.
Ami viszont néha hátrányára válik, hogy túl könnyen megbízik másokban. Nem épp gyanakvó fajta, így ezt néhányan ki is használhatják nála. No meg, hogy nem hajlandó senkit sem hátba döfni. Ilyen aljasságra sosem vetemedik, még ha mások ezt is tanácsolják neki.
Előtörténet:
Gazdag és jómódú kereskedő család harmadik gyermekeként látta meg a világ egét. Így gyermekkora meglehetős unalom zajlott, annak ellenére, hogy csupán harmadik volt a sorban, aki igényt formálhat a vagyonra. Napjai miután elég idős lett tanulással teltek. Írás, olvasás, matematika és egy hasznos tudományokkal tömték a fejét már igen fiatalon. Hasznos tudások ezek, már ha érdeklik az illetőt. Ám a kicsiny gyermeket nem izgatták. Írni, olvasni, még csak-csak megtanult, de a matematika már egyáltalán nem ment.
Sokkal inkább érdekelte az, ami kinn zajlott. Már fiatalon is lenyűgözték a páncélba öltözött órások, akik karddal védték meg az igazukat. Rendszeresen az őrség nyakára járt, hogy meséljenek neki és tanítgassák. Ők kezdetben kissé furcsán néztek az ifjú uraságra, de mint akik pénzt szagoltak a dologban így ráálltak a dologra.
Szülei azonban nem örültek a dolognak így rendszeresen cserélgették az őröket, hogy fiúk ne tanulhasson ilyen alantas dolgot, majd próbálták bevonni a szakmába. Hisz mégiscsak az ő gyermekük. Ahogy az sejthető ez nem sikerült nekik. Az ifjú Arnlold megtalálta a módját annak, hogy szakíthasson a számára amúgy sem tetsző léttel. Hisz eme világot, ami született intrika, hazugság öleli körbe és szövi mélyen keresztül. Sosem tudott hazudni, ezért is bukott le már az elején, hogy milyen leckéket vett a zsoldosoktól.
Amikor pedig elég idősnek érezte magát szülei elé állt és közölte velük, hogy ő bizony lovag lesz, aki segíti az embereket és nem kizsákmányolja azokat. Szülei köpni-nyelni nem tudtak, de bíztak benne, hogy ez csak egy hóbort. Egy kis lázadás, ami idővel majd elmúlik. Így kerestek neki egy lecsúszott mestert, hogy ettől majd hátha észhez tér.
Ám pont az ellenkezője történt meg. Még jobban beszippantotta eme erőszakos világ. A mestere egy tévelygő hollow lovag lett, akinek a végéra sikerült visszaadnia a hitét és ismét büszkén hordta foszladozó homlokát. Megtanította a harc alapjaira, ami során bizony néhány karcolást és sebet is összeszedett. Megszokta a páncél súlyát a vállain és megtanult benne szinte szabadon mozogni. Kitanulta a kard és pajzs forgatásának fortélyait is. Így már amit mestere tudott, már ő is tudta. Ő mondta így egy napon, hogy már több tudást nem adhat meg neki. A többit majd az élet veri a kemény fejébe.
Ezt követően még mondta neki, hogy keresse fel a nap templomát, hisz ott hasonszőrű társakra lelhet, akik segítik is majd további útján. Ekkor látta őt utoljára. Hisz távozott a város kapuin túlra, hogy megleljen valami fontosat a maga számára. Talán egy új célt, de ezt Arnold sem tudta biztosra.
Majd ahogy mestere tanácsolta fel is kereste a Napfény harcosait.
Örömmel fogadták jelentkezését, majd amikor megbizonyosodtak róla, hogy hasonló elveket vall, mint ők maguk, így elkezdték bevezetni rendjük rejtelmeibe. Csak úgy szívta magába eszméiket. Hamarosan már a rend elvei már az övé is voltak.
Már alig várja , hogy zarándoklatra mehessen. Segíthesse a rászorulókat és talán ama szerencsés is ő lesz, ki megtalálja az elveszett hercegnőt.
Ne felejtsd, hogy egy pap (nem játékos karakter) is melléd szegődik, akit te alkotsz meg és szintben veled egyenlő. A Nap melege átjárva tested 
Napfény pajzs