Név: Cedric Au'berran
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Hírnök
Szövetség: A Sárkány Útja
Kinézet: Száznyolcvan centiméter magas, hatvanhat kilogramm tömegű, vékony fiatalember. Korához és neméhez mérten gyengének mondható, de ez nem azt jelenti, hogy nem képes megvédeni magát. Végtagjain, és testének többi részén még csak kezdetleges izmok prosperálnak, de ő nem is az a fajta ember, aki az erejére támaszkodna. Bőre hófehér, érintésre hamvas érzést kelt. Nincs rajta fizikai munka által szerzett bőrkeménykedés, vagy heg. Ez arra utalhat, hogy nem a munkás rétegből lépett elő, és jelenlegi alkatát is magánedzésekből szerezte. Haja a vörös árnyalatainak széles skáláján mozog, az évszaktól vagy az időjárástól függően. Megfelelő mennyiségű napsütés esetén inkább vörösesszőkének, míg sötétebb napokon inkább vörösesbarnának mondható. Jól fésült, gondosan ápolt sörényére sosem lehet panasz. Szempárja kékeslilás árnyalatúnak mondható, nagy ritkán észlelhető benne ezüstös csillogás. Hétköznapokban a ruházata tükrözi származásának tényét, tiszta és gondosan megmunkált bőr-, selyem-, és pamutmunkák találhatóak rajta. Ez mind igaz csizmájára, kesztyűjére, vagy pedig a kabátjára. Néhol családjához illően különös motívumok is megjelennek, főként a ruhadarabok, kiegészítők szegélyén. Páncélzata tiszta, többnyire ezüstös csillogású, ám látszik rajta, hogy nem a legjobb minőségű munkák közül való. Ez sajnos hamar elárulja hősünkről, hogy még friss hús a háborúzás világában, de talán idővel.. ez is változni fog. Testtartása, és mozgása könnyed, gyakran felfogható akár nőies mozgásnak is, ám ez inkább a túlzottan belérögzult nemesi tolerancia. Arca különösnek mondható, hiszen bár gyakran elejt egy-egy kedves mosolyt, szemében mégis látszik az a bizonyos mély érzelmi és intellektuális magasság, mely sokakban félelmet kelthet. És talán.. van is e mögött a dolog mögött igazság, és alapozott indíték.
Személyiség: Első pillanatokban is hamar le lehet vonni, hogy egy tanult, jómodorú és illemtudó férfiről van szó. Sokaknak szimpatikus lehet a folyamatos tiszteletnyilvánítás, és a végtelen udvariasság, ám ennek ellenére szemet is szúrhat a mértéktelen arrogancia. Remek vezetőképességekkel született, és nagyon jól képes átlátni a dolgokat, ám mégis jobban preferálja a háttérben mozgolódást. Bár alapvetően egy kedves, és segítőkész embernek tűnhet, gyakran észre lehet venni, hogy ez igencsak a felszín, és az óceán mélye sokkal nagyobb titkokat, és áthatóbb jellemet rejteget a kíváncsiskodó szemek elől. Mindenesetre a fiatalember alaptermészete egyéni stílustól függően lehet kellemes, és irritáló is. Ha valaki nem őrül bele abba, hogy csak a felszínen tapogathat, és nem ereszkedhet mélyebb vizekre, akkor egészen jól el lehet vele lenni, bár vannak akiket zavar ha nem tudják mire megy ki a színjátszás és az alakítás. Nagy talányokat tartogat, és egyelőre még távolról sem lehet sejteni, hogy az identitása a jó vagy a gonosz felé húz inkább, de talán.. addig biztonságos, míg ezt a misztériumot meghagyjuk misztériumnak.
Előtörténet: Életet és halált lehetetlen nem egybelátni. Élet és halál nem más, mint kettétört öröklét, meghasonlott valóság. A világunkat bizonyos entitások uralják, melyek párban mozognak mindig, és csak különböző időközönként váltakoznak. Ilyen a meleg, és a hideg…a fény és a sötétség.. na és persze az élet és a halál. De vajon mi, vagy ki dönti el mindig, hogy éppen melyik domináljon? Az életünket mindig mások irányították, sosem volt lehetőségünk arra, hogy a sorsunkat a saját kezünkbe vegyük.. de ennek vége lesz, s ha nem most, majd egy közeli jövőben. A családom remek szörnyvadászokból áll, ennek köszönhetően az idők folyamán ügyesen megszedték magukat lelkekkel. A mi világunkban a lélek jelenti a hatalmat, és a túlélést. Persze a családunk női része nem a harcokban, és a vadászatokban vette ki a részét, hanem inkább az élvezeti cikkekre feküdtek rá, hiszen a sok felhasználatlan szörny hússal kellett valamit kezdeni. Így érte el az Au’berran család, hogy pár évtized alatt olyan magasra törje magát, mint akár egy szövetség. Bár hatalma és álláspontja nem feltétlenül volt, valahol a titkosabb berkekben mégis kötődtek valami felé. A családom hűséges volt egy szövetséghez, mely már az idők folyamán teljesen elhalványult, de ennek ellenére nem tűnt el. A Sárkányok Útjához voltunk hűségesek, szinte kötelességünknek éreztük, hogy hatalmunknál fogva előkészítsük a világot a misztikus bestiák visszatérésére. Ennek köszönhetően veszélyesen kellett élnünk, és vigyáznunk kellett a hírnevünkre, hogy semmi esetre se derüljön ki ez a nyilvánosság számára. Ez nem csak azért volt, mert így elveszettük volna minden ember tiszteletét, valamint a kuncsaftjaink nagy részét.. dehogy. A családomat egytől-egyig kiirtaná az egyház, és a lovagság. Undorító az emberiség, hogy ennyire félnek egy olyan dologtól, amit még csak nem is ismernek. Nekem persze könnyű dolgom volt, én beleszülettem az egészbe, de mégis úgy éreztem.. ha nem is lenne így, akkor is ezt az utat követtem volna. Édesapám már kiskoromtól kezdve a Sárkányok Hírnökének szánt, hiszen én voltam az Au’berran dinasztia legfiatalabb sarja. Meg kellett tanulnom bánni a fegyverrel, valamint a mágia különös útjain is el kellett igazodnom egy bizonyos szintig. Megtanítottak több lábon állni, kiképeztek a túlélésre, az emberek befolyásolására, és minden olyan szükséges tudást átadtak nekem, mely szükségemre lehetett az utam során. Azt a feladatot szánták nekem, hogy csatlakozzak a felfedező harcosok soraiba, így az Új világban is lesznek embereink, és ott is elősegíthetem a Sárkányok visszatérésének előkészületeit. E mellett megbízott a szövetség egy egyéni feladattal, miszerint keresnem és kutatnom kell olyan helyeket, és ereklyéket, melyek információkkal szolgálhatnak „isteneink” felől. Hiszem, hogy képes vagyok teljesíteni a feladatot, és hogy képes vagyok felemelkedni az emberiség fölé. Meg akarom mutatni, hogy több vagyok náluk.. és hogy az igazi hatalom egyszer majd vissza fog térni. Ha pedig nem a sárkányok.. majd én leszek az a hatalom.
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Hírnök
Szövetség: A Sárkány Útja
Kinézet: Száznyolcvan centiméter magas, hatvanhat kilogramm tömegű, vékony fiatalember. Korához és neméhez mérten gyengének mondható, de ez nem azt jelenti, hogy nem képes megvédeni magát. Végtagjain, és testének többi részén még csak kezdetleges izmok prosperálnak, de ő nem is az a fajta ember, aki az erejére támaszkodna. Bőre hófehér, érintésre hamvas érzést kelt. Nincs rajta fizikai munka által szerzett bőrkeménykedés, vagy heg. Ez arra utalhat, hogy nem a munkás rétegből lépett elő, és jelenlegi alkatát is magánedzésekből szerezte. Haja a vörös árnyalatainak széles skáláján mozog, az évszaktól vagy az időjárástól függően. Megfelelő mennyiségű napsütés esetén inkább vörösesszőkének, míg sötétebb napokon inkább vörösesbarnának mondható. Jól fésült, gondosan ápolt sörényére sosem lehet panasz. Szempárja kékeslilás árnyalatúnak mondható, nagy ritkán észlelhető benne ezüstös csillogás. Hétköznapokban a ruházata tükrözi származásának tényét, tiszta és gondosan megmunkált bőr-, selyem-, és pamutmunkák találhatóak rajta. Ez mind igaz csizmájára, kesztyűjére, vagy pedig a kabátjára. Néhol családjához illően különös motívumok is megjelennek, főként a ruhadarabok, kiegészítők szegélyén. Páncélzata tiszta, többnyire ezüstös csillogású, ám látszik rajta, hogy nem a legjobb minőségű munkák közül való. Ez sajnos hamar elárulja hősünkről, hogy még friss hús a háborúzás világában, de talán idővel.. ez is változni fog. Testtartása, és mozgása könnyed, gyakran felfogható akár nőies mozgásnak is, ám ez inkább a túlzottan belérögzult nemesi tolerancia. Arca különösnek mondható, hiszen bár gyakran elejt egy-egy kedves mosolyt, szemében mégis látszik az a bizonyos mély érzelmi és intellektuális magasság, mely sokakban félelmet kelthet. És talán.. van is e mögött a dolog mögött igazság, és alapozott indíték.
Személyiség: Első pillanatokban is hamar le lehet vonni, hogy egy tanult, jómodorú és illemtudó férfiről van szó. Sokaknak szimpatikus lehet a folyamatos tiszteletnyilvánítás, és a végtelen udvariasság, ám ennek ellenére szemet is szúrhat a mértéktelen arrogancia. Remek vezetőképességekkel született, és nagyon jól képes átlátni a dolgokat, ám mégis jobban preferálja a háttérben mozgolódást. Bár alapvetően egy kedves, és segítőkész embernek tűnhet, gyakran észre lehet venni, hogy ez igencsak a felszín, és az óceán mélye sokkal nagyobb titkokat, és áthatóbb jellemet rejteget a kíváncsiskodó szemek elől. Mindenesetre a fiatalember alaptermészete egyéni stílustól függően lehet kellemes, és irritáló is. Ha valaki nem őrül bele abba, hogy csak a felszínen tapogathat, és nem ereszkedhet mélyebb vizekre, akkor egészen jól el lehet vele lenni, bár vannak akiket zavar ha nem tudják mire megy ki a színjátszás és az alakítás. Nagy talányokat tartogat, és egyelőre még távolról sem lehet sejteni, hogy az identitása a jó vagy a gonosz felé húz inkább, de talán.. addig biztonságos, míg ezt a misztériumot meghagyjuk misztériumnak.
Előtörténet: Életet és halált lehetetlen nem egybelátni. Élet és halál nem más, mint kettétört öröklét, meghasonlott valóság. A világunkat bizonyos entitások uralják, melyek párban mozognak mindig, és csak különböző időközönként váltakoznak. Ilyen a meleg, és a hideg…a fény és a sötétség.. na és persze az élet és a halál. De vajon mi, vagy ki dönti el mindig, hogy éppen melyik domináljon? Az életünket mindig mások irányították, sosem volt lehetőségünk arra, hogy a sorsunkat a saját kezünkbe vegyük.. de ennek vége lesz, s ha nem most, majd egy közeli jövőben. A családom remek szörnyvadászokból áll, ennek köszönhetően az idők folyamán ügyesen megszedték magukat lelkekkel. A mi világunkban a lélek jelenti a hatalmat, és a túlélést. Persze a családunk női része nem a harcokban, és a vadászatokban vette ki a részét, hanem inkább az élvezeti cikkekre feküdtek rá, hiszen a sok felhasználatlan szörny hússal kellett valamit kezdeni. Így érte el az Au’berran család, hogy pár évtized alatt olyan magasra törje magát, mint akár egy szövetség. Bár hatalma és álláspontja nem feltétlenül volt, valahol a titkosabb berkekben mégis kötődtek valami felé. A családom hűséges volt egy szövetséghez, mely már az idők folyamán teljesen elhalványult, de ennek ellenére nem tűnt el. A Sárkányok Útjához voltunk hűségesek, szinte kötelességünknek éreztük, hogy hatalmunknál fogva előkészítsük a világot a misztikus bestiák visszatérésére. Ennek köszönhetően veszélyesen kellett élnünk, és vigyáznunk kellett a hírnevünkre, hogy semmi esetre se derüljön ki ez a nyilvánosság számára. Ez nem csak azért volt, mert így elveszettük volna minden ember tiszteletét, valamint a kuncsaftjaink nagy részét.. dehogy. A családomat egytől-egyig kiirtaná az egyház, és a lovagság. Undorító az emberiség, hogy ennyire félnek egy olyan dologtól, amit még csak nem is ismernek. Nekem persze könnyű dolgom volt, én beleszülettem az egészbe, de mégis úgy éreztem.. ha nem is lenne így, akkor is ezt az utat követtem volna. Édesapám már kiskoromtól kezdve a Sárkányok Hírnökének szánt, hiszen én voltam az Au’berran dinasztia legfiatalabb sarja. Meg kellett tanulnom bánni a fegyverrel, valamint a mágia különös útjain is el kellett igazodnom egy bizonyos szintig. Megtanítottak több lábon állni, kiképeztek a túlélésre, az emberek befolyásolására, és minden olyan szükséges tudást átadtak nekem, mely szükségemre lehetett az utam során. Azt a feladatot szánták nekem, hogy csatlakozzak a felfedező harcosok soraiba, így az Új világban is lesznek embereink, és ott is elősegíthetem a Sárkányok visszatérésének előkészületeit. E mellett megbízott a szövetség egy egyéni feladattal, miszerint keresnem és kutatnom kell olyan helyeket, és ereklyéket, melyek információkkal szolgálhatnak „isteneink” felől. Hiszem, hogy képes vagyok teljesíteni a feladatot, és hogy képes vagyok felemelkedni az emberiség fölé. Meg akarom mutatni, hogy több vagyok náluk.. és hogy az igazi hatalom egyszer majd vissza fog térni. Ha pedig nem a sárkányok.. majd én leszek az a hatalom.
